A vasárnapi randin kissé elhamarkodottan ajánlottam, hogy járjuk végig az előző túra útvonalát, mert még mindig 30 fok körül lehetett a hőmérséklet, szerencsére a lány nem kényeskedő típus és bevállalta a túrát. Megmutattam neki a virágos meseudvart, a fehér tornyos kastélyt, ott viszont egy eldugott kis lépcsőre lettünk figyelmesek, amit előtte még én se láttam, hát javasoltam, vágjunk neki.

Folytatódott a vadregényes túra, felfelé a lépcsőn, érdekes helyeket láttunk, a többit nagyjából leírtam a randis posztban.

De akkor nem volt nálam kamera, hiszen randizni mentem, nem fényképezni.

Így másnap megint visszaindultam, a munkából eleve oda mentem a Frankel León parkolva, és nekivágtam a Kavics utcának, mert így hívják a lépcsőben folytatódó utcát.

Korán volt még, a hőség csak az előőrseit küldte, de nem akartam megvárni a fősereg ideértét. Igen, ez a megfelelő idő, a tegnapi este már túl fáradt voltam, hogy bevégezzem, amit elkezdtem.

Lepillantottam rá. Még ott hevert, ahol az este hagytam. Bőre enyhén sárgás, az ütésnyomok rajta betegesen barnás foltok, a vágások keskeny, beszáradt, hosszanti hegek. Mintha csak véletlenül történt volna. És valójában az is volt.

Nem éreztem megbánást.

Jellegzetes, csábító illata még a levegőben lebegett, a korai rothadás romlott bűze nem tolakodott még elő. Szemem végigsimogatta formás domborulatait, gömbölyded idomait.

Már hideg volt, mikor megfogtam és a csap alá emeltem, óvatosan lemostam, gyengéd mozdulatokkal, alaposan megtörölgettem, vigyázva, hogy ne nyomjam szét a sebeit, majd az asztal közepére helyeztem.

Mély levegőt vettem és a késre néztem, majd vissza rá, mérlegelve, hol kezdjem. Előtte még egyszer beitta a szemem formái kecses báját, kezem sóvárogva végigcirógatta simaságát.

Aztán belevágtam. Elsőre csak tétovázva kisebb, felületi cikkeket vágtam le róla és dobáltam az előkészített edénybe. De hamarosan megrészegített az orromba tóduló édeskés szag, a kezem ragacsossá vált a kiszabaduló nedvességtől, és nem tétováztam tovább, precíz, erőteljes vágásokkal hasítottam le belőle hosszabb szeleteket, ezeket az asztalra rakva vágtam apróbb darabokra és söpörtem az edénybe.

Nagyjából a felével végeztem, mikor megálltam egy pillanatra kifújni magam. Ott hevert előttem, szemérmetlenül kitárulkozó, nedvesen csillog belsejét nézve megfordult a fejemben, milyen érdekes, félig még ugyanaz, félig már semmi, de ha megfordítom, olyan, mintha még ép volna... és megfordítottam, tompa, nedves puffanással.

Folytattam a vagdosást, módszeresen, nyugodtan, míg végül csak a lecsupaszított, végső, szilárd váz maradt, itt-ott persze megtapadva rajta a nedves belső szövetek már kissé lottyadt húsa.

Ezekhez már nem volt elég a kés, fogammal marcangoltam, számmal szopogattam le. Ami megmaradt, már nem emlékeztetett semmiben se rá. Egy csöppet se fájt a szívem, mikor a szemetesbe raktam.

Az edénybe néztem. Apró cikkekre vagdosva, felismerhetetlenül, nagy kupacba hányva volt ott a teste, már levet eresztett.

Nem várhattam tovább, rászórtam a müzlit, a kókuszt, a zabkorpát és felöntöttem hideg tejjel.

Így lett a reggelim ma körtés müzli.

Valamiért mindig vágytam rá, hogy megismerkedjek egy pornós lánnyal. A vágy kétféle jellegű. Egyrészt természetesen szexuális, nagyon kíváncsi vagyok rá, többet tud-e egy pornós "technikailag", mint más, ismer-e olyan örömszerzési, izgatási módokat, amivel még nem találkoztam, képes-e újat mutatni, tudok-e tőle tanulni?

A másik nem ilyen technikai jellegű. Az érdekel, hogy került bele, milyen volt az első alkalom, milyen volt aztán a többi? Kizárólag munkának tekinti, vagy élvezte-e esetleg már? Milyen rossz vagy jó tapasztalatai voltak? Mennyit keresett vele, miért éppen így keresett, mire kellett a pénz és megérte-e?

Már régóta nem töltöttem le netes pornót. Gondolkodtam, hogy ma bóklászok kicsit ebben a témába, de aztán unottan vállat vontam. Nincs kedvem hozzá. Már majdnem mindent láttam, ami érdekelt, csak az arcok és testek változnak. :DDD

Aztán azon is gondolkodtam, nem kéne-e maszturbálni egyet. Rájöttem, hogy nincs rá igazi késztetésem, csak úgy rutinból csinálni meg túl meleg van. :DDD

Kaptam még egy válaszlevelet, számára nem aktuális. De írt, és ez köszönetet érdemel.

Közben a két másik levelezőpartner egyike váratlanul beszüntette a levelezés már 3 napja, minden indok vagy magyarázat nélkül, az ennek okát firtató levelemre se válaszolt, pedig elolvasta.

A másikuk hasonlóképpen, egyszerűen nem válaszol a legutolsó levél óta, több napja.
Pedig esküszöm, semmi olyat nem írtam, ami szerintem indokolná ezt a hirtelen szakadást.

Nincs azzal semmi baj, ha valaki úgy gondolja, nem éri meg neki folytatni az ismerkedést, de miért nem közli?

Tulajdonképpen most úgy áll a helyzet, hogy a több mint 10 próbálkozásból egy se jött be, illetve egy függőben van.

Két hete hétfőn a Margit kórháznál volt dolgom Óbudán, este nyolckor végeztem. A svéd villám épp szervizben, odafelé békávéztam, de olyan szép idő volt, hogy hirtelen felindulásból elhatároztam, hazasétálok. És milyen jól tettem... egyrészt megspóroltam a jegy árát. :)

Másrészt nagyon érdekes helyeket fedeztem fel, főleg ahhoz képest, hogy 18 éve Budapesten dolgozom, sokáig itt is éltem, 3 évig egész konkrétan ezen az útvonalon jártam a Kandó és a Margit-híd közt - és mégis alig ismertem.

Muszáj közreadnom, A srác nagyon jól énekel és iszonyú kreatívan használja a technikát.
Úgynevezett loop samplerekkel dolgozik, vagyis olyan effektekkel, melyek felveszik, eltárolják, majd folyamotosan, végtelenítve visszajátszák azt, amit ő beleénekel, lehet a mintákat ki-be kapcsolgatni, illetve még fölvenni rájuk. Ez persze csak a műszaki háttér, lényeg, hogy ő pontosan tudja is, mit csináljon vele, hogy az egy szál hangjából komplex zene legyen. Én dobtam egy hátast tőle, mikor először mutatták. Na, hát én ilyet sose fogok tudni, de inspirálólag hat. :D 

Vasárnap, négy órakor randi a Millenáris bejáratánál.

Előtte rendbeszedtem magam, borotválkozás, hajmosás, stb.

Mondjuk nem számítottam az időponttal arra, hogy még rekkenő hőség lesz, de az volt, pedig kis hegyi túrát terveztem.

Odafelé menet még beugrottam a Mammut alagsorában, ott van egy belga praliné bolt és vettem neki egy különleges maszallam teás és egy gyömbéres-citromos csokit, díszcsomagolásban, mert holnap lesz a szülinapja. A Facebookos dolgaiból tudtam, hogy legalábbis a Csokoládé című filmet szereti, gondoltam, nagyot nem hibázhatok.

Olyan volt, mint amilyenre a fényképek alapján számítottam, helyes, fiatal, töltöttgalamb, jó értelemben. :)

Kézfogás, bemutatkozás, átadtam az ajándékot, meglepődött, de tetszett neki. :)

Kérdeztem, a hőség ellenére van-e kedve a megbeszélt városnézéshez, igent mondott. Elsétáltunk a Rózsadomb tetejére, aztán a Gül Baba türbéhez, majd le a Frankel Leóra.

Ez egy nagyon jó nap volt. :)

Késői reggeli, jóízű nosztalgiázás, örömködés, esti program a Lánchídnál:

Töki pompos, kürtőskalács, juhtúrós puliszka, narancsos limonádé, kiváló idő, jóleső séta, jó társaság. ;))).

Afrikai zene, marokkói zene, orosz balalajkás gyévuska, poénos, vidám boogie és lúdbőrzően jó orosz-balkáni-magyar-klezmer motívumokat használó világzene: Vodku. Egy zenekar, amiről szégyenemre eddig még nem is hallottam. Eszméletlen jó. Lássátok, hallgassátok, én amint lehet, beszerzem a lemezüket.

Visszaküldtem az ételt a Vegafutárnak. Ma ezt a választ kaptam:
"Megérkezett hozzánk az étel, Önök egy darab paradicsomot azonosítottak tévesen húsdarabnak."

Hmm. Hatan láttuk, senkinek nem volt kétsége, hogy ez hús. Persze nem kizárt, hogy paradicsom. Elvégre én a posztban azt is írtam, hogy húsnak látszó tárgy.

Mindenesetre valami parajelenség lehet, amúgy ha paradicsom is, nem tudom, ez mennyire képezi a lencsefőzelék szerves részét.

Márhogy a Carlos. Aki szántana.

Na jó, nem mérhetem magam hozzá, de ennek a számnak a közepe kicsit az ő stílusában készült még két éve. Akkoriban tanulgattam még újra a zenélést, szóval elég zsenge, de szerintem a mai naphoz illik.

An. elolvasta, válaszolt, chateltünk, facebook, IWIW, randi vasárnap.

Ad. elolvasta, válaszolt, pozitív, válaszoltam, azóta semmi.????

Á. elolvasta, nem válaszolt.

Bi. elolvasta, válaszolt, tartózkodó, de nem elutasító.

Be. elolvasta, nem válaszolt.

Bo. elolvasta, nem válaszolt.

Cs.-vel leveleztünk egy ideig, de egy napja nem írt, pedig láttam, hogy benn volt. Semmi olyat nem írtam, ami indokolná a visszalépést.????

D. elolvasta, válaszolt, öregnek talált.

K. elolvasta, nem válaszolt.

M. elolvasta, nem válaszolt.

N. még nem olvasta el.

T. elolvasta, nem válaszolt.

12 kezdeményezés. Egy igazán pozitív, három függőben, a fele kutyába se vesz. Miért? Nem értem. Az elutasítást megértem, a reakció teljes hiányát képtelen vagyok. Vagy ez megint a híres női irracionalitás?

Ezek után még mondja valaki, hogy ne menjen el a férfiak kedve a kezdeményeztéstől.

Érdekes, milyen szokásai alakulnak ki az embernek. Talán ebben a korban már rigolyák?

Mifélék? Például az evésben.

Én szoktam inni evés közben, nem csak utána.

Aztán vannak dolgok, amit csak melegen, vagy csak hidegen szeretek, mást meg bárhogy. A tea például bármilyen hőfokú lehet, de én még a kávét is megiszom akkor is, ha nem meleg. Kakaót viszont jobb szeretem hidegen, melegen csak a forró csokit, igaz, itt Magyaoroszágon még sehol nem ittam jót, Portugáliában Sintrában van egy nag cukrászda a főtéren, na, ott olyan, de olyan forró csokit adtak... az tényleg sűrű, krémes csokiból volt, fél orgazmus. :D

Ez már valahol tényleg vagy perverzió vagy beteges kiéhezettség?

Egy lábfétisisztának az ilyen nyári hónapok kegyetlenek. Főleg mondjuk a mozgólépcső, ahol időnként nagyon közelről lehet megcsodálni a formás, csupasz női lábakat.

Persze én azért elég kritikus vagyok. Észreveszem a kisebb bütyköket, a kalapácsujjat, a sok divatos magassarkú által deformált nagyujjat, a bőrkeményedést, a lekopott lakkot.

De bevallom, ezek nem olyan hibák többnyire, melyek egy kölcsönös megkívánás esetén ne tenné lehetővé, hogy szeretkezés közben gyakran élvezettel csókolgassam - legfeljebb becsukom a szemem kicsit. :D 

A ház mellett van egy teniszpálya. Minden nap reggel hattól este 9-10-ig hallani puff-puff-puff, ahogy a labdákat ütik, megállás nélkül. Jó biznisz lehet a tulajnak.

Én már kevésbé örülök.

Most épp egy húsz év körüli srác teniszezik valakivel, a másikat nem látom és nem is hallom, takarja a fal, de a srác hangját tisztán hallani 30 méteres körzetben.

Te.. hallod... na arra aztán vannak helyek...(puff) az az igazi nyócker, bazmeg... (puff) cigók, ferdeszeműek, de még barnák is... (puff) na ott kéne szörvájvört rendezni, geci... (puff) menj végig rajta, agyon is vernek bazmeg....(puff).... (puff)

Mottó1: by Lewikespájdernecc: "férfiember nem nyavalyog nyilvánosan!

Mottó2: by Lewike: "Melyik nőnek kell egy érzelmileg túltöltött legatyásodott pasi?"

Utálom azt a fajta ostoba elvárást, mely szerint a férfi nem panaszkodhat, nem mondhatja el, ha nehézségei, problémái vannak, főleg nem nyilvánosan.

Mert ugye a közhidelem szerint az ilyet a nő okkal lenézi, hiszen micsoda férfi az olyan, aki nem mindig halálosan magabiztos, nem tud mindenre megoldást és nem töretlenül törtet előre céljai érdekében, pillanatnyi megtorpanás nélkül, sőt - horribile dictu! - ezt még be is ismeri.

Leszögezem, se finnyás, se vegetáriánus nem vagyok. Úgy értem, elég sok olyan dolgot el tudok viselni különösebb megrázkódtatás nélkül, amitől az átlagembernek felkeveredik a gyomra (nem csak az étkezésről szólva), és nem tartozom az elvből húst nem fogyasztók vagy meggyőződéses vegák közé se, Ázsiában ettem már 100 napos rothasztott tojást, még mozgó polipcsápokat, stb. és a szexben se rettentenek vissza a "mocskos" dolgok. :)

Hazafelé jövet, mikor leparkoltam az utcán, láttam, hogy a szomszédom ott beszélget valakivel. Ő az a fiatal, helyes, vallásos nő, akivel múltkorjában olyan csúnya szexuális gondolataim támadtak.

Nagyon aranyos volt, mikor a lépcsőházba egyszerre léptünk be (bevallom, úgy intéztem, hogy így alakuljon), teljesen váratlanul kedvesen megszólított és kicsit zavartan nevetve mondta, hogy olyan ritkán találkozunk és meg szeretné köszönni, hogy annak idején egyszer segíteni akartam.

10 nőnek írtam a KlubD-n.

Ebből azt hiszem 7 elolvasta, 2-vel levelezek is, ebből 1 csak amolyan csevegés, és 1 írt vissza, hogy túl öreg vagyok egy 31 éveshez. Hmm, a koreai exem most 32, és akivel 10 évig tartó kapcsolatom volt, szintén annyi. De végül is megértem, mindenkinek megvannak az elvárásai és megköszöntem, hogy válaszolt.

4 nem vette a fáradtságot ahhoz se, hogy lepattintson.

A bangák hiányolták nemrég, hogy mikor kapják már meg a heti pénzüket, mert nem tudnak vásárolni. Napi 200 dollárt kapnak, heti 1400-at. Az most 45e Ft naponta.

Ma szóltak, hogy adjunk már nekik egy másfél literes ásványvizet a konyhából, hogy elvihessék a szállodába. Bazmeg, úgy látszik, a pofátlanságnak nincs határa...

Az előző két posztban amolyan szabad asszociációs kis hiperlinkes csapongást végeztem, kíváncsiságból, mi sül ki, ha csak úgy leírom, ami hirtelen a fejemben kavarog. Azt hiszem, elég rémes lett.

Na mindegy, azért még lesz ilyen.

Olyan könnyű.

Csak ne gondolj rá és csináld.

Holdtól csókolt ércfalak, vajban fürdő talizmánia, éjfélbarna, szennyszemű bólogatás.

Suhancok vihánca, üveg csörög, részeg röhög, csúzliból kiröppen az igazság, messzeszálló, fogzománckaparó, nyakcsavargató, heretépkedő.

Csússz térden a porban, tépd fel az inget, döndülve verd a melled, meakulpa, meakulpa, meamaximakulpa.

Mikor az ufók megjelennek, gyorsan elfogy majd a narancslekvár, népiesebb nevén marmaládé. Hiszen a távoli jövőbe vesző múlt örvényei közt egyre forognak, forognak a kis piros villanykörték, pakk-pakk, szétpattannak, ahogy elnyeli őket a a nagy, sötét féregszáj, jóízűt böffent, majd elnézést kér. Az asztalkendő sarkával letörli zsíros levét a szájáról, feltápászkodik, hoz még egy kancsó cserszegi fűszerest, ránéz a fináncra, még ül a széken, de már csúszik lefelé, száján véres hab növekszik minden kilégzéskor, alatta lassan kezd megalvadni a vér, gyomorszájából otromba tréfaként meredezik ki a szálkás karó, hátából töredezetten áll ki a vége. Behívja az ördögtündért, nézd, jányom, piros buborék, mutatja mosolyogva, amaz tapsol, viháncol, meztéláb tapicskol a vérben, a falra ugrálva összevissza mintákat tapos rá.

Álmodtam egy nagyot (tanulva új kormányfőnktől) és nekiálltam aktívan próbálkozni az ismerkedéssel.

A KlubD társkeresőn alaposan áttanulmányoztam azokat a hölgyeket, akik ebben a hónapban aktívan bejelentkeztek időnként, kiválasztottam a nálam alacsonyabb, 30-40 közötti korosztályból a nekem tetszőket, akik igényeiből (ha egyáltalán jelezték, mert többnyire végtelenül szűkszavúan nyilatkoznak magukról) nem lógok ki nagyon, és írtam egy rövid kapcsolatindító levelet, eddig hét nőnek.
Posztzártáig egy válaszolt, vele váltottunk néhány levelet, de kicsit döcögősen halad így. A szombati randipartnerrel sokkal természetesebb és gördülékenyebb volt. Nem tudom, vele tartsam-e a kapcsolatot, de ha nem akarok tőle semmit, ő meg akarna tőlem, akkor talán jobb, ha mégse...

Este 9 után felcihelődtem és a mobilommal világítva lebotorkáltam az irodából (a lépcsőházi világítást csak lent lehet felkapcsolni, jó megoldás, mi?), beriasztottam, bezártam és indultam a parkolóba a svéd villámhoz.
Úgy 5 méterre lehettem tőle, mikor látom ám, hogy valami kis szőrös jószág mozgolódik a hátsó szárnyon. Megálltam, meresztettem a szemem a homályban, először azt hittem, macska, mert azok is szeretik megmászni, annak idején a saját cicáink rendszeresen tanyáztak a tetején. De nem, ő is észrevett, egy pillanatra megdermedt, majd kecses ívben leugrott és hosszú, nyúlánk testű ugrásokkal bevetette magát a kerítés mögé, ott pillanatra felágaskodott a kerítésre és visszanézett rám, "basszus, lebuktam", gondolta és eliszkolt.

Igen, egy nyest volt az illető, valamiért ezek a karcsú, elegáns kis ragadozók nagyon vonzódnak az autókhoz, úgy látom, megint kell vennem egy adag nyestriasztót, mert teljesen lerágja a hangszigetelő szivacsot a motortérben a tűzfalról. A lábnyomait egyébként rendszeresen láttam, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindent ő hagyta, néha lehet macska is, még nem igazán tudom megkülönböztetni, de majd utánanézek.

 Böngészgetem az elhozott, fiatalkori emlékeket. 

Kedves Kandúrkám!

Ne haragudj, hogy ilyen későn írok.

Annyi tanulni valóm van naponta, hogy csak 3-4 órát tanulok. Hazaérek 4-kor és örülök, ha 8-ra befejezem a magolást.

Így nem sok szabadidőm van. De meg is van az eredménye, már két ötöst összehoztam a héten.

Azt vettem észre, hogy a tornatanárnőm nem nagyon kedvel azóta, amióta megmondtam neki, hogy nem fogok játszani az iskola csapatában.

Valahonnan megtudta, hogy kéziztem a suliban egy évig. Biztos az a bolond Imre (a volt tornatanárom) írta meg neki. Semmi kedvem ez az egyik, a másik pedig, hogy szombat, vasárnap is be kellene járni, ami a mi szempontunkból sem lenne valami előnyös.

Voltam fogorvosnál a Ruhagyárba. Kinlodtam egy fél órát amire nagy nehezen betömte a fogamat, de amint olvasod ebbe se haltam bele.

Sajnos pénteken a 6:57-es busszal kimegyünk a mamához, ha van kedved, gyere ki, ha nem tudsz, vasárnap gyere. Hazajövök a 3-as busszal.

Amit most gyorsan lekapartam az részben jó és szép, csak nagyon hiányzol, Kandúrkám.

Türelmetlenül várlak!

A te egyetlen

Cicusod.

u.i. Ne haragudj a rövid és csúnya irásomért, de a vonatban irtam a levelet.

Szombat. Későnkelős, lustálkodós, későnreggelizős. Terv: irány haza anyuhoz, már rég jártam nála.

Előző este láttam, hogy a KlubD-n (eh, a diplomások klubja, még jópár éve regisztráltam ott, mert miért ne, és egy ideje láttam, hogy van társkeresője is, hát oda is felvittem az adataimat, de nem voltam aktív) kaptam levelet. Megnéztem, elolvastam, de a hölgy túl merevnek tűnt, nagyon szabványos, mondhatni hivatalos bemutatkozás volt és a fénykép alapján se éreztem, hogy épp őt keresném, ezt udvariasan meg is írtam.

Aztán nemsokára egy másik levelet kaptam, helyes, 29 éves nő, azt írta, tetszettek a zenéim (mert megemlítettem a bemutatkozásomban, hol lehet meghallgatni őket).

Mindjárt izgalomba jöttem, mert tényleg mosolygós, kedves volt (és végrevégre 4 centivel alacsonyabb nálam és nem csak 175-ös magasság felett kezdődik neki a férfi)  és elkezdtünk levelezgetni, végül chat, és mi tesz isten, épp Pécs közelében lakik, ami meg csak egy ugrás az eredetileg tervezett dombóvári úticéltól.

Így megbeszéltünk szombat estére egy találkozót Pécsen a Centrum parkolójánál. Nagyon lelkesnek tűnt és nekem is tetszett, ráadásul teljesen meg voltam rökönyödve azon, hogy egy 29 éves nőnek tetszhetek. De okulva az eddigi tapasztalatokból, már tudom, hogy nem szabad beleélni magunkat nagyon az ilyen virtuális szinten, mert abból többnyire nagy pofáraesés lesz.