Hétvége, randi, szerelem, kerülöm
2010.07.05. 17:13
Szombat. Későnkelős, lustálkodós, későnreggelizős. Terv: irány haza anyuhoz, már rég jártam nála.
Előző este láttam, hogy a KlubD-n (eh, a diplomások klubja, még jópár éve regisztráltam ott, mert miért ne, és egy ideje láttam, hogy van társkeresője is, hát oda is felvittem az adataimat, de nem voltam aktív) kaptam levelet. Megnéztem, elolvastam, de a hölgy túl merevnek tűnt, nagyon szabványos, mondhatni hivatalos bemutatkozás volt és a fénykép alapján se éreztem, hogy épp őt keresném, ezt udvariasan meg is írtam.
Aztán nemsokára egy másik levelet kaptam, helyes, 29 éves nő, azt írta, tetszettek a zenéim (mert megemlítettem a bemutatkozásomban, hol lehet meghallgatni őket).
Mindjárt izgalomba jöttem, mert tényleg mosolygós, kedves volt (és végrevégre 4 centivel alacsonyabb nálam és nem csak 175-ös magasság felett kezdődik neki a férfi) és elkezdtünk levelezgetni, végül chat, és mi tesz isten, épp Pécs közelében lakik, ami meg csak egy ugrás az eredetileg tervezett dombóvári úticéltól.
Így megbeszéltünk szombat estére egy találkozót Pécsen a Centrum parkolójánál. Nagyon lelkesnek tűnt és nekem is tetszett, ráadásul teljesen meg voltam rökönyödve azon, hogy egy 29 éves nőnek tetszhetek. De okulva az eddigi tapasztalatokból, már tudom, hogy nem szabad beleélni magunkat nagyon az ilyen virtuális szinten, mert abból többnyire nagy pofáraesés lesz.
Későn ebédeltem, nem volt kedvem lemenni sehová, maradt a kenyér szalámival. Továbbra se akaródzott indulnom, olvasgattam, aztán elálmosodtam, ledőltem aludni. Végül már fél ötre járt, mikor felkászálódtam. Zuhanyozás, hajmosás, borotválkozás, pakolás.
A svéd vadászvillám (Bia közkívánatára íme egy kép róla) végre sóváran várta az utazást, eredetileg a mellékutakon akartam menni, de már így is késéssel indultam, gyorsan bepötyögtem a mobilba az autópálya-matrica vásárlást, de az első kettő valamiért sikertelen lett, így kénytelen voltam menet közben a Nagyenyedi úton meg az Alkotáson folytatni, végre sikerült.
Siófokig egész jól ment minden, mert nem nagyon hajtottam, aztán mikor onnan egyszer-kétszer nyomtam neki egy padlógázt gyorsításkor, azt vettem észre, hogy rángat, mikor a maximális turbónyomást ráadom, de dulván.
Hmm. Felhívtam a barátomat, aki szakérteni szokta, de nem volt elérhető. Amúgy semmi baja nem lenne, csak maximális nyomaték elérésekor. Hazaértem, lepakoltam, kicsit beszélgettünk anyuval, beírtam az autós fórumra a hibajelenséget, majd indulnom kellett Pécsre. Útközben hívott vissza a szakértő barátom, azt mondta, a gyújtáspanel, ami már a múltkori ellenőrzésnél hibakódot tett a diagnosztikai számítógépbe. Hogy-hogynem, épp volt nálam egy tőle származó tartalék panel, csak szerszámom nem akadt a beszereléshez, meg randira nem akartam olajosan, koszosan menni és barátom szerint ha nem nyomom nagyon, akkor mehetek vele, csak próbáljam elkerülni a hirtelen nagy gázadásokat, hogy ne rángasson. Ráadásul némi enyhe vízfolyást vettem észre a jobb első ülés előtt a kárpiton, ami arra utalhat, hogy hűtővízrendszer valahol léket kapott. Na tessék, még ez is, barátom javasolta, hogy szerelkezzek fel 5 liter desztvízzel és sűrűn ellenőrizzem a folyadékszintet. (Mai újratesztelés és konzultáció után úgy tűnik, ez vaklárma volt, alighanem a kocsit nagynyomású mosással tisztították a szervizben és belekerült a víz a szellőzőrendszerben, aminek ugyan van egy lógófütyi jellegű kifolyója a motortérbe, de ha ezek a levezetőcsatornák eltömődnek a belekerült falevelek miatt, ilyenkor befolyhat némi megrekedt mosóvíz, telefonos segítséggel kitisztogattam, tényleg tele volt falevéllel és ágtörmelékkel, talán ezután jó lesz, mert a hűtőfolyadék szintje nem csökkent.)
Gond nélkül be is értem, csak a találkozási ponttal kapcsolatban nem sikerült azonnal egyeztetni, ugyanis én rég jártam már arrafelé és az elnevezések kicsit keveregtek a fejemben, de könnyen megtaláltuk egymást végül.
Olyan, mint a fényképen, kedves, szépszemű, mosolygós, göndör, hosszú, vörös haj. Kicsit duci.
Felsétáltunk a Széchenyi térre, megkritizáltuk a felújítást és egyetértettünk, hogy meglehetősen jellegtelen és semmilyen lett, az pedig nagy baklövés, hogy az összes zöldet kiirtották, és pár csenevész facsemetét ültettek oda, ami majd 20 év múlva lesz csak fa, ha addig ki nem törik.
Beültünk egy jónak tűnő helyre vacsorázni, természetesen én hívtam meg, beszélgettünk, nézegettük egymást. Fura, mert nagyon szép a szeme és vonzó az arca, mégse mozdított meg bennem semmit, azon kívül, hogy esztétikailag szívesen szemléltem és jó volt vele beszélgetni, de vágy, megkívánás... semmi. És az már rossz.
Utána fagyizás, egy olasz fagyis van a Király utca elején, nagyon látványos a fagylalt, meg az adagolás is, a srác tényleg olasz, dobálja a gombócot, jó nagyot, de néha nem azt adja, amit kérnek és a fagylalt íze jellegtelen vagy mű. Igazából kevés jó fagyist találtam, Dombóváron a Bujáki jó, meg Marcaliban volt réges rég, illetve a Carte D'or általában finom. Sétálgattunk még, aztán leültünk az egyik parkban, mindenfelé a padokon kamaszok bandáztak, beszélgettünk még és csapkodtuk a szúnyogokat, később láttam rajta, hogy már álmosodik, mondta is, hogy mennie kéne, általában korán szokott lefeküdni és már éjfélre járt, neki pedig még haza kell vezetnie. Meg nekem is.
Leballagtunk a parkolóhoz, puszi-puszi, indult mindenki útjára. Én még kimentem a Lukoil kúthoz a másik irányba, mert csak ott van 98-as benzin, vettem desztvizet is, majd megpróbáltam a gyújtáspanelt kicserélni. Naná, hogy nem volt torx kulcs a kocsiban. Kifelé menet megláttam az éjjel-nappali Tescot, ott akadt is, csak nem tudtam, mekkora kell, és szemre mind kicsinek tűnt. Most jut eszembe, mekkora hülye vagyok, hogy nem vittem be magammal a cuccot, bár nem egy kis darab, de legalább belepróbálhattam volna... nagyon álmos lehettem már akkor, hogy ez fel se merült.
Végül úgy döntöttem, kibírja még hazáig. Ki is bírta, én már nehezebben, az utolsó 20 km gyötrelmes küzdelem volt az álmosság ellen.
Otthon még bedobtam egy barackos lepényt, ittam két pohár gyümölcslevet, megágyaztam, mivel nagyon meleg volt, a takarót használtam lepedőnek és a lepedőt takarónak. Nem aludtam jól, az az ágy borzalmas, mindig megfájdul a hátam és a nyakam rajta, de lebeszéltem anyut arról, hogy évente pár tucatnyi alkalom miatt kiadjon sok pénzt egy jobb heverőre.
Másnap reggel randipartneremnek küldtem sms-t, rendben hazaért-e, válaszolt, ő is kérdezte, mi van a kocsimmal, mert említettem, hogy apróbb gondjaim vannak. Üzentem, hogy most megyek szerelni. (Szerelem, szerelem... hát, már csak a kocsit.)
Elsétáltam a helyi Tescoba, közben elmerengtem a régi utcákon, ahol már évek óta nem jártam, néhol semmi változás, ugyanazok a folyondárral benőtt, korhadó ablakú parasztházak, másutt modernebb, de abszolút oda nem illő újgazdag minipaloták szánalmasan hivalkodó lépcsősoros feljáróval, egyik kocsibeállón két rozoga Ikarusz busz parkol, a másik oldalon gyerekek pancsolnak a felfújható medencében, a rozzant viskón parabolaantenna, előtte vadonatúj kínai robogó, kiscicák cserkészik egymást a magas fűben, egy jómunkásember éppen gletteli a pergő vakolatú falat, a kis pékségben még vasárnap dél körül is nagy a forgalom. Aztán jobbra le a patakvölgy felé, szépen gondozott füves, nyírfás terület, lejjebb a régi műanyagipari üzem volt épületeiben szőnyegáruház és wellness szalon. Ez utóbbi, gondolom, a nagyméretű ablakok miatt, szerintem egyébként rettentő nevetséges, mikor ilyet látok, hogy benn mindenféle spéci hacukákban, fejükön fejhallgatóval többnyire fiatal nők és férfiak egy helyben járnak, futnak, bicikliznek, síelnek és közben révetegen merednek a semmibe, abba a külvilágba, ahol amúgy izzadtságszag és jelentős összegek befizetése nélkül simán lehetne ugyanezt csinálni a friss levegőn is...
Itt már van kerékpárút is, de fák sehol, tűz a déli nap, kezdek túlhevülni, főleg, mikor szembe jön velem egy dögös kamaszlány, hosszú haja hollófekete, hozzáillő hóttfekete ruhában (hogy nem sül meg?), közelebb érve kritikusan végigmér és elfordítja a fejét... mene, tekel, ufarszin.
A lámpánál átgyalogolok, érezhetően emelkedik a hőmérséklet a Tesco parkolójának óriási beton-aszfalt felületén vánszorogva. Természetesen torx csavarhúzó nincs a dombóvári Tescoban, de még az a kis készlet se, amiben voltak ilyen bitek. Ez baj, azt hittem, legalább nagyjából hasonló a választék. Viszont anyu Macintosához kaptam egeret, igaz, abból se volt nagy kínálat, de Logitech akadt, abban még nem csalódtam.
Közben felhívtam barátomat (aki múlt hétvégén nálam volt és amúgy idevalósi), hogy tud-e segíteni szerszám ügyben. Nem tudott, ő azt se tudta, mi az a torx. Viszont sok embert ismert, így 5 perc múlva kaptam egy hívást, a 20 éve nem látott haver jelentkezett, aki annak idején a fénytechnikusunk volt az együttesben és némi kérdezősködés után kiderítettük, hogy neki lehet ilyen bitje, nekem meg van hozzá behajtó száram, azt mondta, odajön a házunk elé, nagyon rendes volt.
Hazaindultam közben kezdett veszélyesen felforrni a testnedvem a hőségben. Alighogy odaértem és felnyitottam a motorháztetőt meg a csomagtartót, Béla furgonja fékezett a szemközti parkolóban. A torx bit tényleg jó volt, 5 perc alatt kicseréltem az alkatrészt, kicsit beszélgettünk még, nagyon megköszöntem a gyors segítséget, hiába, barát asz barát, ahogy Fülig Jimmy szokta írni.
Most már száguldhat a svéd villámvadász, igaz, hogy minimum hatvanezer forintomba kerül ez a csere, de hát egyszer élünk. :(
Mire végeztem, az ebéd is kész lett, cukorborsós zöldségleves és zacskóban porhanyósra sült fűszeres csirke, salátával.
Ebéd után randipartnerem sms-ezet ismét... aligha válaszoltam elég lelkesen, mert megkérdezte a következőben: nagyot csalódtál bennem? Átgondoltam, mit is érzek, nagy levegőt vettem és felhívtam, elmondtam, hogy csalódásról szó sincs, egyszerűen nem váltotta ki bennem azt az érzést, ami szerintem minimum kell ahhoz, hogy elinduljon egy kapcsolat. Az már részletkérdés, bár nem teljesen mellékes, hogy ilyen távolságból ha eleve bizonytalan az érzelem, nem nagyon fog tudni továbbfejlődni.
Nagyon sajnáltam, hogy én okoztam neki ezzel csalódást, rosszul éreztem magam tőle, mert hallottam a hangján, hogy elkeseredett és fájt neki. Gyűlölöm ezt, mikor nemet kell mondanom és ezzel akaratlanul is bántok mást, de ezt kellett tennem, másnak nincs értelme ebben a helyzetben.
Ebéd után kis szunyókálás (ez már a korral jár?), aztán anyunak még segítettem a számítógépen pár apróbb feladatot megoldani, beszélgettünk, majd csomagolni kezdtem, elhoztam magammal a fűtésfelújítás során előkerült relikviákat, anyu meg egy gigantikus szatyorba szokás szerint belepakolta a fele hűtőt meg a kamrát.
Még elugrottam barátomhoz, kicsit politizáltunk, miközben a borjúméretű Elzával enyelegtem (ő egy csodaszép leonbergi, két lábra állva magasabb nálam, ami nem nagy kunszt, na de egy kutyától mégiscsak gáz...), a szőréből még mindig találok itt-ott a telefonomon meg a kocsiban. :)
Aztán ott is elköszöntem és este 8 körül elindultam vissza. Egy hosszú egyenes szakaszon kipróbáltam, van-e rángatás, 180-ig húzattam, nem volt, halleluja, most minden oké. :)
Az M7-esen az északi part felőli felhajtó után lecsökkent száz alá a haladási sebesség, alaposan összetorlódott a hazafelé tartó forgalom, én meg átkoztam magam, hogy elfelejtettem ezt. Kevés dolgot utálok jobban, mint a hétvégi autópályás tülekedést, az állandó lassítok-gyorsítok, rámmásznak, bevágnak, leállósávon előznek, stb. pofátlanságait és ezt az egész tumultust, így a mobilon megnéztem, hogy tudnék leghamarabb kikeveredni ebből, Polgárdinál ki is szálltam a dugóból és elpályáztam Fehérvár felé.
Érdekes, hogy ott se volt gyorsabb a forgalom, de sokkal nyugodtabb és kellemesebb érzés vezetni, mint abban a csordában. Fehérváron belefutottam egy útelzárásba, de a Google maps a mobilomon megint segített, és némi kerülővel sikerült kiérnem a városból.
Tulajdonképpen az egész út kerülő, de olyan szép a táj és olyan kicsi a forgalom, hogy nekem megéri, szép nyugisan hazacirkálózni arra.
Végül a budaörsi Tesconál bementem még torxot meg deot venni, és szokás szerint végül két szatyornyi szükséges és kevésbé fontos dologgal távoztam, még jó, hogy mostanában alig járok ilyen hipermarketekbe, inkább a közeli kisebb boltokban vásárolgatok.
A budaörsi úton is hirtelen eléggé feltorlódtak a járművek, de tegnap ilyen kerülős kedvem volt, és inkább elkanyarodtam a Petőfi híd felé, és ott végigtűztem a Duna mentén, arra alig volt forgalom. Már éjfél körül járt, mire hazaértem, a lakásban döglesztő hőség, erkélyen villanykapcsolás, ventillátor teljes gázzal, ablakokat kinyitottam, így elég hamar elviselhetővé csökkent a meleg, persze a szúnyogok behatoltak páran, de vesztükre, mert puszta kézzel és egy törölközövel csapkodva likvidáltam valamennyit.
Szerző: Félszeg Árnyék
9 komment
Címkék: én technika szerelem gondolatok társkeresés ismerkedés napló társkereső randi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.05. 18:04:09
Két szatyornyi Tesco vásárlás? Smafu. Tizenkét szatyor, az már mennyiség! ;)
Este lámpafénynél kellett volna azt a cipőt előkészíteni... :)
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.05. 18:07:22
Nem azon van a hangsúly, hogy hány szatyor, hanem azon, hogy mindössze egy deot meg egy csavarhúzót akartam venni, ehhez képest két szatyorral hagytam el... :)
Jóvanna, mindig rohanok reggel. Egyszerűbb lenne, ha csak egy pár cipőm lenne. Tényleg, majd este elteszem a másikat.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.05. 18:38:14
Ezért kell listát írni, és ahhoz ragaszkodni. Vagy csak kevés pénzzel elindulni otthonról, akkor tutira nem tudsz sokat shoppingolni. :))))
Reggel időben kell felkelni, és nem lesz rohanás. Nem a cipők számától függ ez, hidd el, inkább figyelmetlen voltál, biztos máshol járt az eszed. ;)
Ha az irataid sem tűntek fel!!!!!!
Nekem mindig hiányérzetem van, akkor is, ha nem elég nehéz a táskám, és indulás előtt végigellenőrzöm a fontosabb tételeket... :))))
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.05. 18:50:12
Nem is vásárolni indultam, csak be kellett ugranom, mert másnap reggelre már nem volt deo. :)
Az iratokat, meg a mobilt már többször otthonhagytam, de ilyen hülyeséget, hogy felemás cipő... :(((
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.05. 18:59:42
Jól van, na, előfordul mással is.... ;)
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.07.05. 19:26:18
Pécsen a Széchenyi tér tényleg szánalmas, főleg tavaly nyáron volt borzadály, nem csoda, hogy kevés volt turista. (Viszont az egyik oldalon vagy egy remek fagyizó, csak nem tudom a nevét.. Talán Mecsek kávézó?? Majd megnézem, ha Pécsen járok.:D) De a külváros egész tűrhető..:)
Ez a randi-dolog meg próbaszerencse. Vagy bejön, vagy nem. Beszélgettetek egy jót.:)
És nagyon köszönöm a képet a vadászról!!:D Látszik rajta, milyen mérges..:D
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.05. 19:30:41
Igen, először mi is oda akartunk menni fagyizni azt hiszem, de már zárva volt. :(
Mérges lenne a vadász? Hmm, nekem nem tűnt fel a képről, de ha te mondod... :D
kiraaaaa 2010.07.05. 20:08:34
A randi hidegvérű indításáért irigykedem, én nem tudom így hűteni magam:)'olyan hűbelebalázsmódjára intézek mindent':)
Az ilyen utazások jók, még akkor is, ha szerelned kell, a szerelem meg jó:)
reakciók