Pörölni az Úristennel, szerdai csúcs
2010.07.07. 22:58
Hazafelé jövet, mikor leparkoltam az utcán, láttam, hogy a szomszédom ott beszélget valakivel. Ő az a fiatal, helyes, vallásos nő, akivel múltkorjában olyan csúnya szexuális gondolataim támadtak.
Nagyon aranyos volt, mikor a lépcsőházba egyszerre léptünk be (bevallom, úgy intéztem, hogy így alakuljon), teljesen váratlanul kedvesen megszólított és kicsit zavartan nevetve mondta, hogy olyan ritkán találkozunk és meg szeretné köszönni, hogy annak idején egyszer segíteni akartam.
(No, ennek az az előzménye, hogy egyik éjjel épp talán olvasgattam, de már későre járt, éjfél körül, mikor a szomszéd lakásból keservesen zokogó női hangot hallottam, sírás, néhány kiáltás, "nem bírom" és "segítség". Mivel nem tudtam, mi lehet a gond, de tényleg kétségbeesettnek tűnt és hangosan sírt, némi tépelődés után úgy döntöttem, becsöngetek, hátha valami komoly gond van. Nem vagyok az a fajta, aki bírja tétlenül, ha valaki bajban van. A második csengetésre szólt ki, nem nyitott ajtót, mondtam, a szomszéd vagyok, elnézést, de mintha segítségért kiáltott volna valaki, valami baj van? Erre meglehetősen mesterkélten derűs hangon szólt, hogy ááá, dehogy nincs semmi gond. Kérdeztem, biztos ez, mert tényleg úgy tűnt, hogy segélykiáltást hallottam. Nem, nem, semmi ilyesmi nem volt, mondta. Elnézést kértem a zavarásért és jóéjszakát kívántam, kicsit zavarban voltam emiatt, mert tudtam, hogy nem hallucináltam.)
Ennek már jópár hónapja, én el is feledkeztem róla, nagyon meglepett és kicsit meghatott, hogy most így szóba hozta.
Valahogy nem tudom visszaidézni, mit is mondott most pontosan, mert nagyon érdekes szóhasználata van, nem átlagos a beszédstílusa, de ez azt hiszem a mélyen hívő keresztényekre jellemző lehet kicsit.
Azt mondta, az elmúlt éve kicsit rosszul jött ki, és ezt néha muszáj ilyen szenvedélyesen megbeszélnie az Úristennel. Nem volt semmi baj, de nagyon értékeli a segítő szándékomat. Jólesett. Egyébként mindig vidámnak tűnik, de akkor nagyon elkeseredett lehetett. Kicsit megint elszégyelltem magam a szexuális fantáziáimért vele, és persze megint beindult a fantáziám. Felérve még beszélgettünk pár mondatot a hőségről, azt mondta, ő nagyon szereti és most már szinte fázik így estefelé.
Lehet, tényleg igaz, hogy a szerdai nap a csúcs a társkeresésben statisztikailag? Folytatódott a már elkezdődött levelezésem, a másik, ami csak amolyan beszélgetésnek tűnt, nem eleve határozott ismerkedésnek, már egy vasárnap délutáni randiba torkollik (29 éves egyébként), és kaptam választ még másvalakitől is, egyelőre pozitívat. :)))
Szerző: Félszeg Árnyék
3 komment
Címkék: én kapcsolat gondolatok társkeresés ismerkedés napló társkereső
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.07.08. 13:40:15
Hát, ha ilyet hallottam volna a szomszédból, szerintem én serpenyővel a kezemben mentem volna, miután persze kihívtam a rendőröket, mentősöket, tűzoltókat, nemzetőrséget, vámosokat, meg a határőrséget.:D
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.08. 14:37:37
Mivel más hangot nem hallottam (az Úristen nyilván csak hozzá beszélt), nem tartottam szükségesnek kényszerítő eszköz vagy karhatalom bevetését...
reakciók