Egy kis pszicho-sztori.. :)

Első jel

No, jól van, állj csak meg és nézz hátra. Sötét van, és én csak egy árny vagyok a fal mellett, belesimulok, átolvadok, szétfolyok a homlokzatok tagolt felületein, csak a fény játéka a sötéttel. Árnyék vetül árnyékodra és egyesül vele. Rázd meg a fejed, hessintsd el a pillanatnyi aggodalmat és indulj tovább, kopogjon az a magassarkú cipő.

Menj csak, kicsi lány, hátha még hazaérsz időben.

Második jel

De figyelj jól a neszekre. Azokra az apró moccanásokra mögötted, melyekről nem tudod, hogy a néha feltámadó szél sodorta falevelek keltik-e... vagy valami más. A szél néha feltámad, beletép a hajadba, szőke fürtjeidet az arcodba csapja, bosszúsan húzod hátra újra és újra, a hideg is átjár.

Fázol, kicsi lány? Én nem.
Miért fáznék? A szél is én vagyok. Néha keringek körülötted, néha meglegyintelek, a ruhád alá bújok, hajadat borzolom. Elegyedek illatoddal, tested kipárolgásával.

Húzd össze a kabátod, szorítsd jobban táskádat és siess. Siess!

Még talán van időd.

Pornót az iskolába? Nemrég volt erről egy cikk az egyik blogon, mármint hogy szexuális felvilágosításhoz használnák fel a pornót német iskolákban.
Persze voltak bőven ellenzők, főleg az erkölcsről papolva.
Én magam nem tapasztaltam, mi a helyzet, mivel nem nagyon vagyok tinédzserek társaságában, de akadnak közeli ismerőseim, akiknek kamaszkorú vagy fiatalabb gyerekei vannak, és bizony elég életszagú történeteket tudtak mondani, mennyire aktívak már szexuálisan a fiatalok.
Máshol azt olvastam, az amerikai tinik szerint a szopás nem szex. Mondjuk nem tudom, akkor mi, baráti gesztus, vagy olyan, mint a puszi? Esetleg suliban, feszültséglevezetőnek használják?
Elképzelem, ahogy a 14 éves srác odaszól az osztálytársnőinek…. „hé, csajok, ki fog leszopni a szünetben?” és akad rá jelentkező, talán még versenyeznek is.

Megint "konzervfantázia". Egyszer már megírtam régen egy blogon, de aztán töröltem. Ide jó lesz.

A villamoson alig voltak, a vasárnap álmosan, hunyorogva ébredezett, akárcsak én.
Jólesett nagyokat kortyolni a télszagú, friss hidegből, míg a megállótól a házig sétáltam.
Tompa zsibbadás ülte meg a fejem és harapástól sajgott a szám, a vállam – elég őrült éjszaka volt. A kelleténél részegebb lehettem, pedig se buliba járni, se durván inni nemigen szoktam.
A régi, nehéz kapu döndülve csukódik, a hang végighullámzik a gangon, a lépcsőház aljában szétszórt reklámújságok. Az egyik kuka tetejéről egy tarka macska néz gyanakvóan rám.
„Cicc-cicc...” szólongatom, javíthatatlan macskamániás vagyok – de ez most nem jön be, csúnyán, megvetően pislog rám zöldessárga szemével, egyet még lépek közelebb, mire elegáns ívben, puhán leszökken és elinal az udvaron át, rám se hederít.
A liftben áporodott cigibűz és rozsdaszag, megnyomom a hármast, a szerkezet agonizáló csikorgásokkal rándul meg és lassan felvánszorog.
Melyik lakás is volt? Balra vagy jobbra a függőfolyosón?
Mikor tegnap este idejöttem, barátom kalauzolt, nem figyeltem, merre megyünk, csak követtem. Távozáskor meg rég nem voltam olyan állapotban, hogy erre a bonyolult ügyre emlékezzek.
Balra, döntök végül. Igen, ez lesz az, csöngetnék, de kezem megáll a gomb felett.
Miért is vagyok itt? Jó ötlet ez? Biztos ezt akarom?
Nem tudom magamnak se megmagyarázni, egyszerűen úgy éreztem, jönnöm kellett.
Nagy levegőt veszek és rátenyerelek a gombra, talán túl hosszan is, a francba, kár lenne felidegesíteni.
Várok vagy fél percet, majd újból csöngetek, ezúttal rövidebbet. Semmi. Hát jó, egy utolsó próba, aztán elhúzok, talán tévedtem... Már fordulok vissza, mikor nyílik az ajtó.
Felgyorsul a pulzusom, érzem, ahogy a szívem nagyokat dobban. Csak állunk, nézzük egymást, egyikünk se tud szólni.
Most smink nélkül van, haja csapzottan kunkorodik vállára, szakadt (de tényleg, több helyen is lyukas) tengerészcsíkos póló és agyonmosott, rojtos, kifehéredett farmersort van rajta, mezítláb amúgy... (már emlékszem, padlófűtés van).

 A lány körülnézett.
– Nem hoztam el a kendőmet..- mondta sajnálkozva. – Pedig azt akartam, hogy ne láss….-
A fiú a ruhásszekrény felé intett a fejével.
– Van ott egy…. olyan….- kereste a szót – olyan szemellenző, amit alváshoz adnak…. repülőn. -
A lány szeme felcsillant, macskásan kinyújtózkodott, vékony testén felhúzódott a kopott póló, apró vörös bugyija kivillant, ahogy elvette a sötétkék, pántos holmit.
A fiú fejére tette.
– Aztán ne próbálj lesni! – mondta fenyegetően.
– Nem fogok. – ígérte a fiú rekedten az izgalomtól. Ő már meztelen volt, farka enyhén duzzadni kezdett, ahogy a hátán feküdt az ágyon.

Egy kis erotikus "konzerv" sztori, valaha én írtam ezt a történetet egy tematikus fórumra. Természetesen kitalált, senki ne próbálja ki otthon! :) Bár létezik a témában egy Mile High Club. :)
Annyi minimális valóságalapja van, hogy tényleg volt egy helyes ázsiai csaj, akit Jennynek hívtak, egy fotós boltban dolgozott, ahová sokat jártam ottlétem alatt, beszélgettünk, én meg fantáziáltam, hogy milyen jó lenne vele... másrészt egyik repülőutamon tényleg ült egy sorban velem egy külsőre ilyen lány, akivel megálmodtam ezt a sztorit ott a gépen, repülés közben.

A tűző nap és fülledt pára után jólesik a repülőgép hűvöse. Mire elrendezem csomagjaim, előpakolom az úti cuccot (walkman, könyvek, papírzsebkendők, felfújható párna), lassan kigurul a gép. Becsatolom az övem, a Jumbo középső részében négyes üléssorból a jobb szélső az enyém. Kevesen vagyunk, mellettem kettővel ázsiai lány, apró termetű, fekete hajú, ahogy szinte mind. Összenézünk... hűűűű, de szép!!! Mindig is imádtam a távol-keleti lányokat, dús hajzuhataga fényesen csillogva súlyosan omlik vállára, mosolya kedves, sötétbarna szemében is nevetés, ahogy "Hello!"-t mond, kissé sután viszonozom, nem bírom levenni a szemem róla. Tekintetem időnként tétovázva le-lesiklik, képzeletem végigsimogatja fekete rövid ujjú blúza alatt épphogy kis dombokat formáló mellét, a világosszürke, oldalzsebes sortból kibukkanó gödröcskés térdét, a sima bőrű lábszárát, egészen a vékony pántos szandálba bújtatott, kecses lábfejig, elidőzve a gyöngyházszerűen csillogó körmű lábujjakon.

Ennek az egész netes társkeresésnek ugyanannyi hátránya van, mint előnye. Már ha valaki társkeresésre akarja használni.
Szexre ideális, ha az ember olyat akar, akivel lesz egy kis dugnivalója. És érdekes módon, nem csak a deklaráltan szexcélú portálokon, hanem az úgynevezett "komoly" társkeresőn is, egyáltalán nem olyan nehéz a nőket táncba vinni, mint amennyire sokan írják, hogy "kalandorok kíméljenek" és hasonló látványos tiltakozások.
Pedig nem is ez a cél. Mármint nem a szex. Az csak az ismerkedés egyik fázisa, hiszen egészséges embereknél előbb-utóbb ez sorra kerül, inkább azon lepődtem meg, hogy inkább előbb, mint utóbb. És esküszöm, nem én nyomultam érte, nem mintha nem akarnám, csak általában nem vagyok egy lerohanós típus, épp ellenkezőleg, inkább visszafogott... de aránylag könnyen ebbe az irányba fordul a felfedezés rituáléja.
Talán ők is olyan kiéhezettek voltak, mint én, és ők is beleérezték a kapcsolatnak legalább a lehetőségét az addig történtekbe, a levelezésbe, a telefonálásba, a randevúba.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény öregember. Na jó, lódítok, nem is volt olyan szegény, de gazdag se éppen, azt mondhatnánk, hogy nem voltak napi megélhetési problémái. Meg öreg se volt éppen, mondjuk kora negyvenes.
Ez a szegény ember egy nem túl ismert, de a szakmában világszerte megbecsült céhnél dolgozott immár 13 éve, mint mestertanító, aki szerte a világban okította azokat, akik a céh nagyhírű munkáiból vásároltak.
Történt egyszer, hogy egy messzi-messzi országból, az Óperenciás tengeren is túlról, még az Üveghegyen is túlról érkeztek tanítványai, köztük egy fiatal, okos, szemrevaló leány. A tanítót hamar elbűvölte a leány kedvessége, okossága, távoli világot idéző különlegessége. Szívesen kísérgette hát tanítás után is, hogy kalauzolja.
A leány is megkedvelte tanítóját és a céh is igencsak megtetszett neki, tréfásan el is ejtett néhány mondatot, milyen szívesen dolgozna ott.
Eltelt a tanításra kiszabott idő, a leány visszautazott a messzi-messzi országba társaival együtt. A tanító furcsán érezte magát, mert bizony hiányzott neki a leány.

Fázom. Illetve ez így nem pontos, a kezem jéghideg, meg a lábam, egyébként nem vészes, két pulóver, az egyik kapucnival.
Takarékosságból csak alaplángon megy a konvektor. Igazából éjszaka nem is gond, a gyapjútakaró jó meleg, csak ilyenkor, számítógépezés közben kellemetlen. Na de kesztyűben mégse lehetek a lakásban, és gépelni nem is tudnék benne.
Kicsit tele van a tököm ezzel a nemrég bérelt lakással, igaz, én választottam, most egy évig el kell viselnem.
Tulajdonképpen nem rossz, csak enyhén lepukkant, hetvenes évekbeli kétemeletes téglaház második emelete a Svábhegyen, kilátással a várra. Igaz, a kilátás útjában éppen egy fa terebélyesedik, ami még így kopaszon is bezavar, de sebaj, a fa fontosabb, mint a vár bámulása.
De legalább csendes hely.
Mér egy hónapja költöztem be, de még a fele cuccom dobozokban szanaszét, és semmit nem találok, ami kéne.
Kicsit hirtelen döntés volt ez a költözés, nem igazán gondoltam át, de mindenáron takarékoskodni akartam. Az eddigi helyem másfélszer ennyibe került, azt se volt gond kifizetni, de meg akartam mutatni barátnőmnek, hogy képes vagyok változtatni az életmódomon, és a változás tartós lesz.
Barátnőm... hmm, no igen, ez is érdekes megfogalmazás.

Törekedni kell-e a tökéletesen kielégítő szexualitásra, ami nem hagy hiányérzetet?
Vagy meg kell elégedni a kompromisszumra, hogy mennyiségben és változatosságban mindig kevesebb mint ami számomra fontos és kielégítő lenne?
És ha úgymond helyére kell tenni a szexualitást, alacsonyabb prioritásra, a szeretet elég-e hozzá, hogy a fizikai vágyakozást semlegesítse?
Isten elég hozzá, hogy ne akarjon élvezni az ember?
Vagy valami eleve elrendeltetett, eredendő bűnösség miatt az ember szenvedésre ítéltetett?

Itt elidőznék egy darabig.Így karácsonykor épp aktuális, sajnálom, ha ezzel kiváltom a keresztény hívők rosszallását, de talán ez is perverzió nálam, verbálisan.