Megint "konzervfantázia". Egyszer már megírtam régen egy blogon, de aztán töröltem. Ide jó lesz.
A villamoson alig voltak, a vasárnap álmosan, hunyorogva ébredezett, akárcsak én.
Jólesett nagyokat kortyolni a télszagú, friss hidegből, míg a megállótól a házig sétáltam.
Tompa zsibbadás ülte meg a fejem és harapástól sajgott a szám, a vállam – elég őrült éjszaka volt. A kelleténél részegebb lehettem, pedig se buliba járni, se durván inni nemigen szoktam.
A régi, nehéz kapu döndülve csukódik, a hang végighullámzik a gangon, a lépcsőház aljában szétszórt reklámújságok. Az egyik kuka tetejéről egy tarka macska néz gyanakvóan rám.
„Cicc-cicc...” szólongatom, javíthatatlan macskamániás vagyok – de ez most nem jön be, csúnyán, megvetően pislog rám zöldessárga szemével, egyet még lépek közelebb, mire elegáns ívben, puhán leszökken és elinal az udvaron át, rám se hederít.
A liftben áporodott cigibűz és rozsdaszag, megnyomom a hármast, a szerkezet agonizáló csikorgásokkal rándul meg és lassan felvánszorog.
Melyik lakás is volt? Balra vagy jobbra a függőfolyosón?
Mikor tegnap este idejöttem, barátom kalauzolt, nem figyeltem, merre megyünk, csak követtem. Távozáskor meg rég nem voltam olyan állapotban, hogy erre a bonyolult ügyre emlékezzek.
Balra, döntök végül. Igen, ez lesz az, csöngetnék, de kezem megáll a gomb felett.
Miért is vagyok itt? Jó ötlet ez? Biztos ezt akarom?
Nem tudom magamnak se megmagyarázni, egyszerűen úgy éreztem, jönnöm kellett.
Nagy levegőt veszek és rátenyerelek a gombra, talán túl hosszan is, a francba, kár lenne felidegesíteni.
Várok vagy fél percet, majd újból csöngetek, ezúttal rövidebbet. Semmi. Hát jó, egy utolsó próba, aztán elhúzok, talán tévedtem... Már fordulok vissza, mikor nyílik az ajtó.
Felgyorsul a pulzusom, érzem, ahogy a szívem nagyokat dobban. Csak állunk, nézzük egymást, egyikünk se tud szólni.
Most smink nélkül van, haja csapzottan kunkorodik vállára, szakadt (de tényleg, több helyen is lyukas) tengerészcsíkos póló és agyonmosott, rojtos, kifehéredett farmersort van rajta, mezítláb amúgy... (már emlékszem, padlófűtés van).
Száját kicsit szomorkás, kicsit gúnyos, kicsit talányos félmosolyra húzza
- Gyere már be! - int a szemével és egy csöpp diadalt látok benne fölszikrázni. Kis tétovázás után belépek, lerúgom a cipőt, ledobom a kabátot.
- Épp a rumlit próbálom eltakarítani – szól hátra, a konyha felé indulva.
- Aha... gondoltam – Na, ez se volt egy frappáns kezdőmondat. Utána megyek, a padlón, bútorokon itt-ott üvegek, használt tányérak, poharak és gyanús foltok.
- Kérsz teát? Még forró, most csináltam, gyümölcsös... - tölt egy bögrébe, rám pillant.
Köszi – bólintok félszegen és próbálok természetesen mosolyogni – az jót tenne. -
Elöblít egy másik bögrét, teletölti, amikor átadja, ujjaim végigsimítják a kezét, villanásnyi mosolyt csalva az arcára.
Aztán feltelepszik a konyhaasztalra, kicsit előregörnyedve, a bögrét két kezébe fogva kortyolgatja a teát, közben meztelen lábaival kislányosan kalimpál.
Csak nézem. Fogalmam sincs, mit mondjak, egyáltalán, mit lehet a tegnapi éjszaka után mondani.
Ritkán járok buliba, ezt már mondtam, de tegnap Tamás barátom annyira hevesen erősködött a koncert után, hogy kötélnek álltam, egye kutya, bemegyek, legfeljebb fél óra múlva lelépek.
A régi belvárosi bérház pazarul felújított, nagy lakást rejtett, 10 körül, mire odaértünk, már javában zajlott az élet, a levegő sűrű a dohány és a fű füstjétől, dübörög a zene, étel-ital hegyek, nagy társaság.
Rávetettem magam a szendvicsekre és kerestem valami bemelegítőt, elsőre a vodka-narancs nyert. Tamás bemutatott az épp közelben lévőknek, aztán ő is falni kezdett.
A nagy nappaliban tánc és beszélgetés, evés-ivás, enyelgés.
-Te...- kérdeztem Tamást – ki az a jó kis barna csajszi? - böktem állammal az egyik kisebb csoportosulásban pohárral a kezében a zenére lágyan vonagló lány felé.
Barátom egy futó pillantást vetett rájuk.
- Az a miniszoknyás, fűzős topban? Ja, az Aliz – csámcsogta tele szájjal két harapás közt – Ő itt a házigazda, az övé a lakás. -
Tovább bámészkodtam, de már céltudatosan. Aliz kicsit elkülönülve állt és elsőre úgy tűnt, mintha velük mulatna a hülyéskedésükön, de láttam a szemén, hogy valahol máshol jár, valami belső világban, csak a zene köti most ide.
Tűsarkújában nagyjából egy magas lehet velem, formás lábán üvegesen csillogó fekete harisnya, fekete bőr miniszoknya és szintén fekete, merész, fűzős top, köldöke kilátszik enyhén gömbölyű, majdnem lapos hasán, de a fűzős rész is elég nyitott, nem hagy sok alkalmat a találgatásra telt, feszes, melltartó nélküli melleit illetően.
Szájához emelte a poharát, amiben láthatólag nem üdítő volt, és a felét egy hajtásra megitta, közben erre fordult és összeakadt a pillantásunk.
Karakteres, kicsit talán mediterrán vagy latinos arc, telt ajkak, látványos „bulismink”, apró orrpiercing, hosszú, hullámos, barna haj. De valami disszonáns lehangoltság árad belőle...
- Nnah, rákattantál? - vigyorgott Tamás – Kicsit még iszik, aztán simán megdöntheted, akár itt is – hangzott a „jótanács”. - Azt mondják, itt sokaknak megvolt már... hajts rá, dobj be pár pohárral te is, aztán hajrá... csak aztán vigyázz, ne bonyolítsd tovább, nehéz eset..- vágott hátba kacsintva – Na szeva, itt hagylak, tiéd a pálya, most nincs senkije, de igyekezz, el ne vigye más..- azzal lelépett két fecsegő csitri társaságában.
Kicsit feszengtem. Nem az én stílusom ez... de Aliz érdekelt és hazugság lenne azt mondani, hogy ne kívántam volna.
Most megint összenéztünk a poharunk fölött, ő épp leküldte az ital második felét is. Vagy tíz másodpercig szemeztünk. Legurítottam én is az enyémet, és egy életem- egy halálom alapon odaléptem hozzá.
- Szia, neked is épp elfogyott, látom – intettem üres poharammal az övé felé – hozhatok valamit? -
- Aha, jöhet – nyújtotta felém a poharat, miután egy gyors pillantással végigmért. Így közelebbről a szemén és beszédén is láttam, hogy nem ez volt az első itala ma este. - De valami erős legyen – tette még hozzá kis grimasszal.
„Biztos vagy benne?” kérdeztem, de csak magamtól, míg felmértem a terepet. Becherovka, vodka, Bailey's, Johnny Walker, meg pálinkák, ez volt a tömény kínálat.
- Van valami kedvenced? - érdeklődtem mikor a poharáért nyúltam. Ujjaival végigsimított a kezemen.
- Rád bízom! - vont vállat a szemembe nézve, és egy pár pillanatig még nem vette el a kezét. Delejes hatása volt, beleborzongtam az érintésbe.
Töltöttem egy jó adag Becherovkát mindkettőnknek, és átnyújtottam a poharat, de most én nem engedtem el a kezét egy darabig. Kacér mosolyt villantott.
- Köszi! - és ismét a felét lenyomta egy hajtásra.
Hűűű... jó huzatja van... elbizonytalanodtam, de nem akartam lemaradni, hát követtem én is.
- Becherovka... jó választás – bólintott – ma még nem volt – tette hozzá némi öngúnnyal.
- Van valami alkohol-menetrend? - érdeklődtem – Mikorra tervezted kiütni magad? - próbálkoztam poénkodni, de csak félig jött be.
- Ha..ha.. - mímelte a nevetést gúnyorosan – de egyébként jól látod, tényleg ki fogom ütni magam. -
Szilárd elhatározás... de miért? -kérdeztem, és tényleg szerettem volna tudni.
Felhajtotta a maradékot, közelebb lépett, éreztem, ahogy mellei a testemnek nyomódnak, szemünk egy magasságban közelről böngészte egymást, illata egyszerre volt fanyar és gyümölcsös.
- Na, akkor már most tisztázzuk – mondta fojtott hangon – nincs kedvem veled lelkizni, ma különösen nincs. -
Aztán a nyakam köré fonta a karját, érintésébe megint beleborzongtam.
- De most jó vagy nálam és ha akarsz valamit, ne várass sokáig, amíg már teljesen kómás leszek... És most hozz még egyet, kérlek! - fejezte be, megint bedobva a dögös, de mesterkéltnek ható mosolyt.
A teáról teljesen megfeledkezve percekig csak fürkészem az asztalon ülő lányt. Milyen más így és mennyivel jobban tetszik nyúzottan, csapzottan, de kinyílva, nem a bódulat elzárkózó álarcában. Valamiért ez a szakadt, kék-fehér csíkos póló is jó neki, olyan Vasarely-sen hullámzanak elől a csíkok.
A pólót nézed? - grimaszol és elneveti magát – a bátyámé volt, takarításhoz szoktam csak használni... nagyon gáz? -
Ááááá... dehogy gáz – felelem – nagyon szexi! - vigyorgok biztatóan. Iszom pár kortyot végre a teából, aztán leteszem a pultra csészét, két kezembe fogom a bögrét tartó két kezét. Szégyenlősen elmosolyodik, ösztönös, suta kis mozdulat mindkettőnk részéről, ahogy közelebb hajolunk és félénken, óvatosan megcsókoljuk egymást.
Ajjajj, ez aztán az egyenes beszéd, gondoltam nagyot nyelve. „Nem kéne kihagyni!” duruzsolta a fülembe az alkohol. „Hülye vagy, buliban akarsz részegen egy részeg lánnyal dugni?” ellenkezett a józan megfontolás. Hagytam, hadd vitatkozzanak, de a biztonság kedvéért töltöttem még egy adagot Aliznak és magamnak is.
És mit kapok ezért? - húztam el a keze elől a poharat, mikor érte nyúlt.
Hmm... mit is? - játszotta meg, hogy gondolkodik – leszopjalak? - döbbentett le és a sliccemhez nyúlt, leesett állam látván felnevetett, először derűsen és természetesen, mióta megláttam.
Na, azért arra még várnod kéne... hahó, ébresztő már! - legyezett a szemem előtt, mert még mindig úgy bámulhattam rá, mint borjú az új kapura.
Azért egy kis ízelítőt adhatok – nézett mélyen a szemembe, és keményen megcsókolt, nyelve erőszakosan nyomult be a számba, én csak hüledezve próbáltam követni, le voltam hengerelve.
És most kérem az italom! - nyúlt érte, odaadtam. - Tetszett? -
Hűűűűűűű... - csak ennyit tudtam kinyögni, de elismerően bólogattam, már nem csak a fejem, hanem az ajkam is bizsergett.
Egy hajtásra kiitta az újabb adagot, a poharat szinte lecsapta az asztalra.
Idd meg te is! -
Legurítottam a Becherovkámat, pedig már erősen érezni kezdtem az eddigiek hatását.
Aliz kézen fogott és magával húzott, egy ajtó nélküli, kisebb, félhomályos szobába vitt, ahová a bulizók kabátjait, táskáit halmozták fel, dolgozószobának látszott, csak egy íróasztal volt meg egy szék. Lerúgta a cipőket és felült az íróasztalra, hátát a falnak vetve, lábait terpeszben, felhúzott térdekkel tette az asztalra. Szeméből az alkoholmámor csillogásán kívül valami idegen vadság sütött.
Gyere már! - sürgetett és néhány mozdulattal megszabadult a toptól, szép, feszes körtemellek bukkantak elő, megrezzenve mozdulataitól.
A csók után összedugjuk homlokunk és egyszerre kuncogunk fel. Szelíden elveszem tőle a teásbögrét és az enyém mellé teszem a pultra. Átölelem, puhán, engedékenyen simul hozzám, egymás vállára hajtjuk a fejünk és percekig csak csöndben élvezzük a egymás testének melegét, a szívdobogás lüktetését, az együtt szuszogás, az ölelés boldogságát. Simogatni kezdem arcát, fülét, nyakát, haját, ő is a hajamban turkál, arcunkat is egymáshoz simítjuk. Olyan jó...
A harsányan kitárulkozó, pornós pózban szinte tüzelő nősténynek tűnt, aki csak egy jó dugásra vár és az ösztöneim elsöpörték minden eddigi fenntartásomat. Mire karcsú lábaival ingerkedve megszabadult a harisnyájától is, már én is letoltam nadrágom és az alsót félrehúzva szinte ki előlódult már betonkeményre merevedett farkam. Aliz kinyúlt érte, megfogta és közelebb húzott, én ráborultam melleire, keményen megmarkolva a számba vettem hol az egyiket, hol a másikat. Aztán mellbimbóját szopva jobb kezemmel a bugyijában kerestem utat, de csak addig csúszkált fel-le a puha redők közt, a csiklót simogatva, amíg éreztem, hogy a nedvesség már elárasztja.
Homlokát, halántékát, füleit, arcát, szemét, nyakát csókolom, haladok végig, körbe-körbe, apró rövid csókokkal, lassan a szája felé közeledve. Lehunyt szemmel élvezi, keze nem szűnik meg a hajamban kalandozni.
Végül az ajkához érek és ez már igazi csókolózás, szája édes, meleg és úgy tapad az enyémre, mint az olvadt csoki, lassan, a felfedezők izgalmával nyelvünkkel tapogatózva csókolózunk, mindketten reszketni kezdünk közben a gyönyörűségtől.
Aliz előrébb csúszott, lábait széttárva emelte fel, térdhajlatába fűzve kezét szemérmetlenül kitárulkozott, miniszoknyája derekára csúszva, bugyija félretolva, puncija hívogatóan, nedvesen domborodott, mellbimbói keményen meredeztek, farkam pedig követelőző feszüléssel lüktetett.
Kicsit beroggyantott lábbal kellett beléhatolnom, hogy jól hozzáférjek, gyorsan, keményen indítottam, tágra nyílt szemekkel egymás tekintetét néztük, ő viszonozta a lökést, az egész asztal mozogni kezdett, felhúzott lábai ütemesen kalimpáltak összecsattanó ágyékunk ritmusára. Mindketten nyögtünk, fokozódó iramban lihegtünk, lábát aztán a vállamra emelte, én előredőltem, kezem a melleit markolta, azt hiszem az állati vágy hajtott mindkettőnket. Két kezét a falnak támasztva előretolta magát, lábai teljesen testemnek szorultak, és a számnak esett, vadul, durván csókolt és én se finomkodtam.
Csak homályosan fogtuk fel, hogy valaki észrevette, mit csinálunk, fény gyúlt, röhögések a háttérben „Gyertek, eksön van!” kiabált egy részeg hang, de minket nem érdekelt.
Együtt mozdulunk ismét, ő épp előrefészkelődik az asztalon, mikor a derekát átkarolva közelebb húznám, hogy még jobban érezzük egymást. A csókolózást csak kis időre hagyjuk félbe, közelről gyönyörködöm arcában, akármi legyek, ha nem jobb így, még karikás szemmel is, mint a tegnapi kihívó sminkkel, szesztől tüzelten. Mosolya fényes, gyermeki és komoly, szinte áhítatos.
Segítőkészen hagyja, hogy a fején áthúzzam a csíkos pólót, aztán ő gombolja ki az ingem, semmi sietség, közben csak töltekezünk egymás látványával, érintésével.
Végigsimít felsőtestemen, körmeivel kicsit eljátszik a mellbimbóimon és halkan felkuncogva nyugtázza, hogy megkeményednek és mennyire kellemesen lúdbőrzök az érintésétől. Szép mellei lágyan reszketnek nevetés közben, érintése ismét elektromos hullámokat küld át rajtam, de közben simogatóan lágy, mint a forró zuhany. Rám hajol és nagy átéléssel csókolgatni kezdi a mellbimbóim, kezei közben az övemmel és a nadrágommal birkóznak, nem állom meg, hogy ne segítsek neki, majd én is a sortjáért nyúlok, és ahogy húzom le, meglepődve látom, hogy bugyi nincs rajta.
Mennyire más most ez a kicsit szemérmesen odaadó Aliz, a befogadó, adakozó nőiességet testesíti meg.
Gyengéden hátradöntöm az asztalon, engedelmesen a könyökére támaszkodik és átszellemült arccal élvezi, ahogy melleiben gyönyörködöm, tenyeremmel puhán masszírozgatom. - óóh..- sóhajt fel, mikor finoman megszorongatom, húzogatom felmeredő bimbóit.
Valahol a hátunk mögött viháncolás, poénkodás, biztatás „Adj neki”... „Na mi lesz már?”, de minket nem érdekel, háttérzaj, fél füllel halljuk csak.
Ágyékunk magától verte a ritmust, nedves, cuppanós ütemet, fogai számba haraptak, a végső lüktetéshez érve egészen rádőltem, a falhoz nyomtam, az asztal vészesen ingott alattunk.
Az elélvezés heves és rövid, majdnem egyszerre, csak kicsivel előbb mentem el, de még elég hosszan kemény maradtam benne, amíg míg Aliz is célhoz ért, felsőteste íjként megfeszülve homorított ki, a vállamba harapva fojtotta el az orgazmus kiáltásait.
Egész testünket remegés rázta még jó ideig, érzékeink csak távolról, tompán észlelték a hujjogatást és tapsot, aztán az is elhalt, és egy jótét lélek ránk oltotta a lámpát.
Aliz lába lecsúszott a vállamról, ő a falhoz lapult, mintha eggyé akarna vele válni, lankadó farkam magától kisiklott belőle. Térdeit felhúzta és átkarolta kezével, bezárult, mint egy kagyló. Még a gyér fényben is észrevettem, hogy szeme sarkában könny csillan.
Még mindig szaporán kapkodtam levegőért, a vér dübögött a fülemben, nem igazán tudtam, most mit kezdjek a helyzettel, tétova mozdulattal le akartam simítani róla, de elkapta a kezem, nem nézett rám, úgy suttogta.
Most menj el... kérlek! -
Nem tudtam, hogy ha megteszem, a jó megoldást választom el. De legalább a könnyebbet...
Először csak finoman nyalogatom körbe bimbóit, aztán erőteljesen megjártatom rajtuk a nyelvem, érzem, ahogy felemelkedik kicsit, hogy számba nyomja, belehevülve szopogatom, közben belül cirógatva nyelvvel. Mindkettőnkből önkéntelen „óhhh...”, „aaaahhh” sóhajokat csal ki a gyönyör.
Ismét együtt moccan testünk, ahogy előrefeszülő farkam már jócskán nedves puncijához dörzsölődik, megfogom a csípőjét, de már ő is lejjebb csúszik.
Most lassan, fokozatosan töltöm ki, semmi vadulás, csak lassú, ringató, szinte relaxáló a mozgás, nem szökőár, mint tegnap, hanem lassú, lágyan hömpölygő folyam.
Aliz óvatosan felül, hogy egy pillanatra se váljunk szét, lábait felhúzva szorosan rám kulcsolja, karjait nyakam köré fonja, nagyon jó ez a póz, csókolózunk, mellei az enyémhez súrlódnak, és közbe ölünk együtt hintázgat, meztelen lábát pedig hátul érzem magamon.
Az orgazmus is lassan éri el a tetőpontját, „dejódejódejóóóóóó” nyögöm, „úúúristen... igeeen” zihálja ő a csókolózás rövid szüneteiben, a gyönyör sokáig velünk marad, és nekünk se akarózik elmozdulni, a csókolózás kedves puszilkodásba csitul. Aztán csak nézzük egymást... szerelmesen? Nem tudom, de nem is foglalkoztat, most jó és azt akarom, hogy ne múljon el...
Tudtam ám, hogy eljössz...- mondja és mosolyog, kivirulva, sugárzón.
...
Ennyi volt az álom. Felébredtem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reakciók