Ennek az egész netes társkeresésnek ugyanannyi hátránya van, mint előnye. Már ha valaki társkeresésre akarja használni.
Szexre ideális, ha az ember olyat akar, akivel lesz egy kis dugnivalója. És érdekes módon, nem csak a deklaráltan szexcélú portálokon, hanem az úgynevezett "komoly" társkeresőn is, egyáltalán nem olyan nehéz a nőket táncba vinni, mint amennyire sokan írják, hogy "kalandorok kíméljenek" és hasonló látványos tiltakozások.
Pedig nem is ez a cél. Mármint nem a szex. Az csak az ismerkedés egyik fázisa, hiszen egészséges embereknél előbb-utóbb ez sorra kerül, inkább azon lepődtem meg, hogy inkább előbb, mint utóbb. És esküszöm, nem én nyomultam érte, nem mintha nem akarnám, csak általában nem vagyok egy lerohanós típus, épp ellenkezőleg, inkább visszafogott... de aránylag könnyen ebbe az irányba fordul a felfedezés rituáléja.
Talán ők is olyan kiéhezettek voltak, mint én, és ők is beleérezték a kapcsolatnak legalább a lehetőségét az addig történtekbe, a levelezésbe, a telefonálásba, a randevúba.
De társat találni? Mármint olyat, akivel az ember naponta együtt van, és jól esik hozzáérni szex nélkül is, akivel fenntartások nélkül megoszthatjuk a gondolatainkat, akivel nem kell attól tartani, hogy jaj, mi lesz, ha őszintén elmondom, ami bennem van, akivel nincs bennem kényelmetlen feszengés valami kis zavaró tulajdonság miatt...
Nem az ideális terep a net.
Vannak ellenpéldák, de mégis, úgy tűnik, sokkal könnyebb elszúrni, mint a valós életben. Én elszúrtam már, azt hiszem, mégpedig épp azzal, hogy egyrészt túlzottan éltem volna az adott lehetőségekkel, másrészt ezt túl őszintén el is mondtam.
A valóságban általában a személyes, testközeli jelenlét, a vizuális kontaktus, a hang, a tekintet, az illat adja meg a vonzalom kialakulásának alapját, a neten épp ellenkezőleg, eleinte esetleg még egy fénykép sincs a másikról - vannak viszont szavak, gondolatok, mondatok, önvallomások. Hogy mennyire őszinték ezek... kérdéses. De nem szabad eleve bizalmatlannak lenni.
A valós életben a személyes jelenlét testi kisugárzása, ami alapvetően külsőségre épül, de nyilván az egész személyiséget valamelyest kivetíti, a neten pedig a személyiség testtelen része, a stílus, a mondanivaló tud vonzó vagy taszító lenni.
A valóságban talán fel se merül, hogy a legtöbb nő egy nálánál alacsonyabb férfi közeledését pozitívan fogadja, el se jutnak odáig, hogy amiatt kell sajnálkoznia, hogy miért nem magasabb a másik (jó, ez azért nem ennyire fekete-fehér, mert akadnak erre is ellenpéldák, de jó közelítéssel általánosítható tapasztalat). A neten miután belebonyolódtak egy levelezésbe, esetleg eljutottak a telefonálásig, kiderült, hogy a másik lelki-szellemi-érzelmi szinten bejön, majd a személyes találkozáson mégis valami hibádzik, divatos közhellyel "nem működik a kémia", azért csak rosszabb és nehezebb az elszakadás.
Pedig ez nem is a legnagyobb hátránya a netes keresésnek. Ami szintén komoly dilemmákat vethet fel - persze csak a magamfajta lelkizősöknek - az éppen a választék és a célorientáltság, pedig ez előny kéne legyen.
A valóságban egy normál ismerkedési szituációban többnyire nem tudom, hogy akivel elkezdtem szemezni, tényleg szívesen ismerkedne velem, vagy csak kacérkodik, játszik, ez elbizonytalanít, mert nem akarok leégni. Senki sem szereti a visszautasítást, de van, aki lerázza magáról, mint kutya a vizet, más meg halálos tőrdöfésnek érzi.
A neten ez már eleve más szintről indul, aki egy társkeresőn regisztrál, arról helyből tudni, hogy kész az ismerkedésre.
A valós helyzetekben általában nincs ott az ismerkedés kezdetekor még fél tucat legalább olyan esélyes jelölt, mint akivel épp szeretnék összejönni.
A neten azonban elindul egy, kettő, három, stb. levelezés, több szál, több lehetséges partner, ami a levelezési fázisban még oké. De amint az ember találkozgatni kezd, ez a sokesélyes játszma már zavaró tud lenni. Mármint ha becsületes és egyenes akarok maradni, akinek a hazugság nem gond, nincs ilyen problémája, nyugodtan lehet fűzni mindegyiket azzal, hogy ő az egyetlen... kár, hogy nekem ez nem megy. És mit kezdhetek azzal az érzéssel, ha egyikükkel már kezd kialakulni valami kötődés, és tényleg jól érzem magam vele, de azért csak izgatja a fantáziám csücskét az a néhány másik is, mert mi van, ha elkötelezem magam itt, lemondok a többi jelöltről, aztán mégse úgy alakul, ahogy reméltük, és esetleg épp az életem leendő párját dobtam el azzal, hogy nem próbáltam inkább vele továbbfűzni a kapcsolatot.
A valóságban általában nem így megy, ha megismerek valakit és elkezdünk találkozgatni, több időt tölteni egymással, közben még nem csinálom ugyanezt még hat lehetséges partnerrel.
Tudom, vannak, akiknek ez a forgatókönyv a szokásos, de a többségnél talán nem.
Hol az a határ, amikor fel kell vállalni a kizárólagosságot, amikor el kell köteleznie magát az embernek? A többszöri találkozásnál? Az első csóknál? Az első szexnél?
Azt hiszem, a netes ismerkedésnél mindenképpen benne van a pakliban, hogy senki se kizárólagos eddig a határig, el kell fogadni, hogy a leendő partnernek is akadnak más jelöltjei. Úgy vettem észre, addig, míg nem kerül szóba ez konkrétan, nincs is gond, de amint a téma felvetődik, és a nőben tudatosul, hogy nem kizárólagosan rá irányul az érdeklődés, még ilyen korai fázisban is komoly sértődés és alighanem a kapcsolat megszakítása követi ezt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reakciók