Lángos cukorral
2010.06.25. 14:30
Kedvem szottyant egy kis lángosra, lementem hát a Fény utcai piacra. A lángososnál hosszú sor állt, a fémasztaloknál is többen majszolták a friss lángosokat. Egy öltönyös-nyakkendős fiatalember egész arca csupa tejföl volt, ahogy falta.
Mögöttem két, valószínűleg jobb időket látott nyugdíjas hölgy állt, piros ruhában, hallgattam a beszélgetésüket.
- ... de ki fognak rakni! - aggodalmaskodott az egyikük.
- Hát azért küldtek pénz, hogy legyen miből fizetni a lakbért, nem? - nyugtatta a másik.
Rövid szünet.
- A fenti lángosos meg zárva - emígy megint az első.
- Az... - bólintott rá a második - biztos annyi sok a pénzük, hogy már nem is kell dolgozniuk! - jött a rosszindulatú, populista demagóg ítélet.
- Pedig ott nagyobb lángosokat adnak - merengett mélabúsan az első.
- Az... de hát zárva vannak... - legyintett lemondóan a másik.
Közben a lányt figyeltem, ahogy sor lassan haladt.
A huszonéves lány egymaga vitte a boltot, tempósan, rutinosan dolgozott, láthatóan fáradt volt már, de becsülettel hajtott, pihenő, lassítás nélkül, igaz, udvariasságot már nem kaphatott tőle a vevő, de meg is értem.
Más kérdés, hogy az összes létező higiénia szabályt meg kellett szegnie így.
Egyik percben még a pénzt vette el és adta a visszajárót, majd hátrament a bolt végébe és kezében egy tésztával tért vissza, amit ujjaival forgatva nyújtott ki és dobott bele a forró, füstösen gőzölgő olajos üstbe, majd még két-három másik tésztával bánt el ugyanígy, majd a rácson csöpögő frissen sült lángosokat felszolgálta, elvette a pénzt, visszaadott, aztán a fém fogóval megfordította a sülő lángosokat vagy kivette a már készre sültet és a csöpögtető rácsra tette, majd visszatért a kiszolgáláshoz. Ha éppen végzett és várni kellett, míg sül a következő adag, olajos kezével új szalagot próbált fűzni az "errort" pislogó pénztárgépbe, persze nem nagyon ment, de a vásárlók csak jöttek... hátrament, újabb tésztákat nyújtott és dobott az olajba, kihalászta a készeket és kezdte előröl a folyamatot.
Hátam mögül a nyugdíjas nő előrébb araszolt, majd váratlanul élesen felrikkantott, szerencsére a csökkent hallású fülem oldalán.
- Porcukor van? -
A sürgölődő lány fel se nézett, csak foghegyről vetette oda:
- Nincs. -
- Hát kristálycukor? - rikoltott ismét a nő tíz centire a fülemtől, kissé csalódottan.
A lány egy ingerült pillantással felelte:
- Az van...- olyan "nesze bazzeg, örüjjé" hangsúllyal.
- A németek cukorral szokták enni - fontoskodott a másik nyugdíjas.
- Vehetek egy kólát is? - kérdezte az első.
- Áááá.. nem. Majd kérünk poharat. Aztán veszünk lenn a boltban. Üvegeset. Tudod, azt a nagyot. Itt minden ital sokkal drágább, mint a boltban. Majd lenn a Maccsban... -
- Na jó...- egyezett bele az első.
- Máskor ne felejtsünk el poharat hozni - korholta magukat a másik.
Az oszlopon felirat: "A galambok etetése tilos."
Hát nem is kell, az biztos. Tökéletesen közönyös pimaszsággal, semmitől se tartva tipegnek a lábak közt ezek a koszos tollcsomók, a tollas, repülő patkányok, épp csak beléjük nem botlani. Felszedegetnek mindent, beleszállnak a szemetesbe...
Végre sorra kerülök, egy sajtos-tejfölöst kérek és egy üveg Cappyt, 600 Ft, szól a lány fásultan.
Apróban 610-et tudok adni, mert tízesem nincs, csak húszasom. Megszámolja és meg se kísérel visszaadni, nyugtát nem ad, a pénztárgép még mindig nem megy.
Én elnézem ezeket, kislány, de ha ellenőr lennék, itt alaposan megszuttyongathatnálak téged, akár pénzügyi, akár egészségügyi szabályszegésekért. De hát nem vagyok. Persze nem is igazán ő tehet róla, hanem a főnöke, aki itthagyta egyedül, segítség nélkül dolgozni és mindent neki csinálni.
Ahogy eszegetek - finom! - egy különösen szemtelen galamb felugrik az asztal tetejére, majd két másik követi, ez már több a soknál, nagyot csapok feléjük, mire nagy suhanással, tessék-lássék odébb repülnek pár métert, közben a légáramlatuk leviszi a szomszéd asztalnál álló öltönyös srác szalvétáit a földre.
Lassan végzek az ebéddel, a Cappy lassabban fogy, nem vettem észre, hogy csak barack-dinnye kombináció van, és a dinnyét nem szeretem...
Lassan kortyolgatva felfelé indulok, körülnézni, ezt-azt venni.
Elsőnek persze édesség, csokis keksz és csokis-narancsos mézes puszedli. Aztán házi túró és tejföl, élesztőmentes kicsi rozscipó, csípős juhbeles virsli, csípős békési házkolbász, 2 szál, végül juhgomolya és snidlinges, meg fokhagymás meg lilahagymás tehéngomolya kerül a szatyorba, aztán lassan hazaindulok, a dzseki a vállamra vetve, mobilomról szól a zene a Sennheiser fülesben.
A ház előtt a lépcsőn egy szép, fiatal, nyulánk cirmos cica áll belemerevedve az utolsó mozdulatba, szeme elkerekedve, gyanakvóan néz rám. Lassan leguggolok, "szia cica" szólongatom, hátha felenged, de csak óvatosan, fal mellett lapulva eliramodik mellettem, hát felállok és továbbindulok, a lépcső tetejéről visszanézek, ő is megáll és visszanéz. "Most megúsztam... elég gyanús alak" gondolja magában "és most meg mit bámul? Tűnj már el..." néz továbbra is gyanakvóan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.25. 16:53:39
Én fokhagymás pirítóst rendeltem ki magamnak vacsira, épp azt nyammogom, miközben olvaslak.
Házi tejföl natúr, hozzákanalazva a friss, ropogós kenyérhez, nyami! :)))))
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.26. 00:28:51
@Félszeg Árnyék: A galambok egyébként tényleg nagyon pimaszok, ha az ember kocsival megy, vagy akár gyalog, neki kell megállnia, hogy "ugyan, kérem, lenne szíves odébbfáradni??".. Az effajta lángost meg én spec. nem szeretem, hányok tőle..:) Kenyérlángos jöhet.
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.26. 00:31:18
Én ezt a fajtát is igen szeretem, persze ha nagyon tocsog az olajban, akkor tényleg gusztustalan.
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.26. 00:37:27
De hogy lehet cukorral enni a lángost?? Én mondjuk, mivel nagymama-koszton nőttem fel, azt sem értettem soha, hogy máshol a túrós tésztára miért kell cukor (túró, tejföl, és egy kis szalonna helyett), vagy a paradicsomlevesbe, vagy a káposztás tésztára (aminek nagyanyám maga gyúrja a tésztáját a mai napig).. Ehh, ennyit a kulináris élvezetekről. Bár Te, ha jól veszem ki, végig etted magad a fél világon. Én örülök, ha édesköményhez jutok.:D
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.26. 00:50:35
Én nem szeretem cukorral, de hogy még jobban elámulj, kiskoromban a nagymamám cukros kenyeret etetett velem néha, és én meg zabáltam, mint kacsa a nokedlit. :)
Amúgy a túrós tésztát imádom, de kizárólag pörccel és pirospaprikával megszórva.
Igen, eléggé kivettem a részem a nemzetközi kóstolásból.
Majd esetleg erről írok egy külön posztot.
reakciók