Hit, macska, endorfin, számlálás
2010.06.20. 19:40
Miután Zsé a blogján orvul szemköztmuffinozott, a szexuális hiányérzeten túl már a kulináris is gyötörni kezdett, tűrtem egy darabig, de végül nemrég elszakadt a cérna, felkaptam a hátizsákot, belegyűrtem a dzsekim (mert eléggé esőre állt) és leballagtam a legközelebbi cukrászdába.
(Hmmm, erre egyszer írok egy számot... elkezdi egy suttogó hang, ütemes kántálással: rázzuk a cukot... rázzuk a cukot... rázzuk a cukot... rázzuk a cukot...
Majd belép a szólam, amolyan gospellesen:
Óóóóóóó, ez a cukrázda... nincs más rajta kívül, ki jól rázza...)
Miközben lefelé bandukoltam, eszembe jutott, mi az abszolút optimizmus. Na mi?
Ha az árnyék 12 darabos óvszert vesz és azt hiszi, hogy még a szavatosság lejárta előtt felhasználhatja. Ezen aztán hangosan felröhögtem.
Az egyik villánál egy tarka cica szaladt, már ismertem őt is, megszólítottam, ő is megismert, felugrott a kerítésre és kedveskedő nyávogással dörgölőzött hozzá, jól megsimogattam vagy 3-4 percen át, aztán elláttam mindenféle jótanáccsal, hogy ne rohangáljon az úttesten, de ha mégis, nagyon óvatos legyen, mert ott autók járnak. Ez jólesett, mindig feldob a macskázás. :)
A sarkon a cukrászda hétig van nyitva, még idejében értem oda, kértem egy zacskó pogácsát (sajnos a juhtúrós már elfogyott), meg némi diós csókot és pár kókuszos tekercset.
Felfelé menet már eléggé rondán bezordult az ég, reméltem, a zuhé előtt hazaérek, egy másik útvonalon mentem, amit eddig nem próbáltam még, de nagyon tetszett, csendes kis utca, szép, kertes, 2 emeletes társasházakkal. Hazaértem időben, de eszembe jutott, hogy elfelejtettem levinni a szemeteszsákot, hát nagy sóhajjal összecsomagoltam a muslica legnagyobb bánatára és ismét le/felvittem (a másodikról le kell mennem, de mivel a ház egy kis katlanban van, utána annál magasabbra kell felmásznom az utca szintjéig).
Most már elégedetten írom ezt, bezabáltam a pogácsákat, a diós csókolózás is megvolt (jellemző, még kajában is a szex) és egy kókusztekercset is bevágtam.
Így már az se nagy baj, hogy a franciaágy lábát óvatlanul lerúgtam sípcsonttal, vagy hogy az egész 1434 méteres oda-vissza úton 8 olyan lányt láttam, akitől megrezdült az árnyék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2010.06.20. 20:09:48
nem vagy egy ízhajhász :)
amúgy meg néha azért etesd meg az árnyékot, mert egyre rosszabbkor fog megremegni (és egyre vállalhatatlanabbul)
gondoltam, kiosztok egy anyai jótanácsot :)
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.20. 20:14:10
Semmi... nem volt igazán olyan, ami tetszett volna, másrészt néha értelmetlenül túltakarékos, máskor esztelenül nagyvonalú vagyok. Most épp az előbbi.
Az árnyék amúgy 10 kiló súlytöbblettel küzd és igen jól bírja a nélkülözést testileg, csak nem szereti. :)
Ilyen szempontból nem remegős fajta.
Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2010.06.20. 20:23:47
a másik szempontból gondoltam :)))))))
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.20. 20:41:13
Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2010.06.20. 21:24:48
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.20. 21:30:59
aJeti 2010.06.20. 21:33:40
amúgy telemorzsáztátok az internetet, úgy találtam ide. :)
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.21. 00:45:56
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.21. 10:14:36
Barátnédnek ajánlanám a mexikói csokis-csilis csirkét, az megfelelne az elvárásnak. :) Én már ettem és finom.
aJeti 2010.06.21. 12:34:50
"bő zsírban sült és csokiban tocsogó"
help. még a magyar hang is itt a fülemben. bosszant, na.
reakciók