Megint egy vacak hétfő
2010.06.14. 14:27
Persze megint nem tudtam rendesen aludni.
Éjfél után feküdtem le, de már öt körül felébredtem egyszer, aztán visszaaludtam, és valamivel hat után megint. Az ébresztés csak fél hétkor szólt, akkor keltem.
Azóta nincs igazán kedvem semmihez, hála az égnek, borult az idő és nincs az a döglesztő hőség, most még kifejezetten kellemes nyitott ablaknál, sőt, kezd hűvös lenni.
Távolból tompa mennydörgés morajlik át a városon. Eső most nem annyira kéne, mármint az áradások miatt, de a hőmérséklet elviselhetőségének jót tenne.
Nem tudom, miért nem készülődök és indulok munkába. Semmi kedvem.
Még jó, hogy nem fix időre kell járni.
A ház mellett van egy sátortetős teniszpálya, most épp nyitva, egész nap kora reggeltől késő estig csattog a labda.
Ez egyszer lassan, nyugodtan megreggeliztem, vajas kenyér, rajta Erős Pista, sajttal, joghurt, keksz. Az édesség ki nem maradhat, szerintem az elmúlt héten vagy 2 kilót híztam.
Nagy nehezen elszántam magam, hogy elinduljak, addigra az eső is eleredt.
Végül tíz körül értem be a munkahelyre, a zápor már szemerkéléssé csendesült, kicsit keringtem parkolóhelyet keresve. Későn jöttem, már minden foglalt volt, távolabb kellett állnom, ami nem azért zavar, mert gyalogolnom kell, hanem mert nem látok rá a kocsira. Időnként feltörögetik őket...
Időközben délutánra jár és már megint ezerrel tűz a nap, nem kéne, sokkal jobban kedveltem, mikor még zivatarra állt az idő.
A filippínó ügyfél, aki egy maláj termékkel kavar, megint nyűglődik emailben, hogy nem tetszik neki pár dolog a designban amit csináltam, és a németek nem tudták rendesen lelaminálni.
Arany szívem, megmondtad, milyet akarsz? Na ugye, hogy nem?
Máskor definiáld szépen, hogy hány százalékos telítettséget akarsz. Amúgy nem is én csináltam a hátoldalt, amivel baj van, hanem a kollégám, aki elkezdte ezt a projektet, és az iparági szabvány felső határához tartottuk magunkat. Ez általában működni szokott, ha jó technológiával dolgoznak és nem baszkurálják el nyomás közben.
Most megint piszkálhatok bele és csomagolhatom a lepedőnyi filmeket. Ha egyáltalán nem ragad be a levilágítóba.
Ez egy neverending story, még tavaly ősszel kezdte a volt kolléga, és folyton ezt csináld másképp, azt csináld másképp, most más céggel gyártatjuk, más specifikációval... nem igaz, hogy egyszer be lehetne végre már fejezni... na, még jó, hogy van egy kis gyümölcsjoghurtom a hűtőbe, ez lesz a nap fénypontja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reakciók