Tulajdonképpen már az egyetemi évek alatt, a nyolcvanas évek végén beindultak Budapesten a dolgok. Bizonyos trafikokban (a Blahán volt egy bodega, valahol a mai Meki környékén) lehetett meztelennős légfrissítőket kapni, később pedig a hatvanas-hetvenes évekből származó pucérkodós kártyákat.
Naná, hogy erre is rákattantam. Eleinte csak pár, nekem tetsző darabot vettem, aztén az egész paklit,
Persze kiválogattam belőle a nekem tetszőket és azokat nézegettem, ha épp olyanom volt.
Aztán megnyílt az első szexbolt, az Intim Center az Astoria és a Madách tér közt. Nem tudom, a bolt létezik-e még, de a minap még kinn volt a cégére.
Természetesen nagy várakozással és egyben nem kevés szégyenkezéssel és idegenkedéssel mentem be.
Ahogy akkoriban szokás volt, a régi bérház egy emeleti lakását alakították át üzletté, gondolom, a lakók örültek, hogy elsősorban kanos, kukkolni vágyó faszik jártak oda.
Kicsit ciki volt, mert úgy kellett csengetéssel bekéredzkedni.
Benn egy falon magazinok, másikon videokazetták, és a kötelező videokabinok, meg a hátsó részen segédeszközök, cuccok.
Alapvetően a magazinok érdekelte, de egy diák anyagi lehetőségeihez mérten elég drágák voltak. És fóliázottak, vagyis nem lehetett tudni, mi van benne, csak a néhány ízelítő képből a címlapon.
Volt ott német, angol, holland... lassan-lassan, rengeteg tépelődés után vettem egyet, és borzalmas cikinek éreztem kiszáradt torokkal odavinni a szúrós szemű, szemöveges, középkorú eladónak. Érdekes módon, az illetőről később , úgy 8 év múlva megtudtam, hogy a cég egyik alapítója, mikor elhappolt előlem egy fiatal lányt, akivel internetes ismerkedés után randizgattunk párszor.
Aztán már szinte hetente jártan oda, néha csak nézegetni, néha vettem is ezt-azt, de csak magazint.
Arra nem emlékszem, hogy a videokabinra mikor tudtam rászánni magam, mert nagyon gáznak éreztem – de annyira vágytam rá, hogy megnézzek pár izgalmasnak ígérkező kazettát... és persze nem csak tétlenül nézni, hanem kiverni közben.
Szinte mindig „telt ház” volt, várni kellett a szabad kabinra, ami még külön borzasztó kellemetlen érzés volt. Ráadásul a körülmények... az ócska, fóliázott furnér falak, a kényelmetlen szék, a gagyi tévé, a szemetes, melynek alján valami folyadék volt, a gyakran szétsprézett légfrissítő émelyítő szaga...
Mindez nagyon megalázó és kiábrándító volt, de sajnos más módon nem tudtam megnézni, ami érdekelt.
És hogy miért nem próbálkoztam inkább valós kapcsolattal? Mert nem kellettem senkinek, legalábbis erről voltam meggyőződve.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reakciók