Randitúra, alternatív Amarilla
2010.07.14. 23:50
A vasárnapi randin kissé elhamarkodottan ajánlottam, hogy járjuk végig az előző túra útvonalát, mert még mindig 30 fok körül lehetett a hőmérséklet, szerencsére a lány nem kényeskedő típus és bevállalta a túrát. Megmutattam neki a virágos meseudvart, a fehér tornyos kastélyt, ott viszont egy eldugott kis lépcsőre lettünk figyelmesek, amit előtte még én se láttam, hát javasoltam, vágjunk neki.
Folytatódott a vadregényes túra, felfelé a lépcsőn, érdekes helyeket láttunk, a többit nagyjából leírtam a randis posztban.
De akkor nem volt nálam kamera, hiszen randizni mentem, nem fényképezni.
Így másnap megint visszaindultam, a munkából eleve oda mentem a Frankel León parkolva, és nekivágtam a Kavics utcának, mert így hívják a lépcsőben folytatódó utcát.
A elején a reumatológiai intézet MR laborja van. Kicsit feljebb haladva igazi szép erdős rész következik, keskeny ösvényt láttam, letértem hát a lépcsőről, bementem egy árkon keresztül a fás területre. Nagyon szép, kellemes környezet, de jó magyar szokás szerint teleszemetelve. Miért? Sose értettem, miért éri meg valakinek ide kicipelni a szemetét? Honnan hozza ide?
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Visszatérve a lépcsőre balra kis feljárók társasházakra, aztán jobbra is egy lépcső, szintén egy házhoz. Ház itt? Érdekes. Kíváncsi vagyok, mennyivel kellett megvesztegetni az engedélyező hatóságot, hogy ide építkezhessenek... a fenti ház meglehetősen elkülönül mindentől, tényleg nyugodt környezet, nyilván nem csóró tulajdonossal, ezt az is mutatja, hogy a ház előtt egy biztonsági szolgálat autója vesztegel két őrrel. Igyekszem nem gyanúsan viselkedni, ártatlan, csodálkozó, szemlélődő képet vágok, mintha turista lennék.
Vissza a főlépcsőre, följebb, följebb. Elágazás, régi paddal. Jobbra magas kerítés, a sarkán rozsdás tábla: Fővárosi Tanács VB (fiatalok kedvéért: Végrehajtó Bizottság, még pártállami kifejezés) Móra Ferenc Óvoda és Nevelőotthon. Szép helyen van... és teljesen elhagyott romos, láthatólag hosszú évek óta használaton kívül van.
 |
 |
 |
 |
A sarkon gaztól felvert játszótér, rozsdás eszközökkel, mikor közelebb lépek, hogy fotózzak valahogy a drótkerítésen át, két szép madár rebben fel a fűből riadt kiáltással a közeli fenyőre. Zöld küllők, ha jól látom. Csendben maradok és gyorsan, halkan próbálok teleobjektívre váltani, ami nem könnyű művelet. Farzsebből elő az objektívsapkát, rá a lencsére, kikapcsolás, bajonnet reteszt kioldom, objektívet lecsavarom és bal kezemben tartom, másik kézzel a táskában lévő teleobjektív hátsó védősapkája lecsavarom, ráteszem a kezembe tartottra, a teleobjektívet egy kézzel ráfordítom a kamera bajonnetzáras foglalatára, a másik objektívet visszateszem a táskába, leveszem a sapkát a teléről, a gépet visszakapcsolom (ez azért kell, mert ilyenkor lerázza a csere közben esetlegesen rákerült port az érzékelőről). Közben a bátrabb madár - feltehetően a kedves férj - leszáll ismét a fűbe. Megpróbálok közelebb menni, hogy jobb szöget találjak, de nehéz így, magas a kerítés, magas a gaz és nem akarok nagyon mozgolódni, meg ne riadjanak megint. A fiú ott tesz-vesz a fűben, sajnos az autofókusz elég zajos és lassan "vadászik" mondják szakszóval, azaz előre-hátra fókuszálgat, nem találja a vizuálisan "zajos" környezetben a tárgyat, átváltok gyorsan kézifókuszra és sorozatképre, végre befogom a madár fejét, és folyamatosan fotózok, aprókat mozdítva a fókuszon. Néhány biztos jó lesz. Sajnos az erősen árnyékos környezet se kedvez, hosszú a záridő, bemozdulhat, ilyen 200-as telénél már a stabilizátor se sokat segít, át kellett volna állítanom magasabb ISO-ra, de akkor meg zajos lesz. Közben hallom, hogy a becses neje is elkezd munkálkodni a fenyőn, ropogások, recsegések, kopogások hallatszanak, ő jobban látható valamivel, visszaállok autofókuszra és rá is lövök egy sorozatot.
Amint kicsit feljebb lopakodok, hogy a fűben bóklászó férjre még exponáljak párat, ismét megriadnak, méltatlankodó rikoltással immár messzebb repülnek.
Gondolatban elnézést kérek tőlük, hogy így megzavartam őket vacsorázás közben, felmászom a lépcső korlátjára onnan a kamerát a fejem fölé emelve próbálok pár jobb szögből, többet mutató képet csinálni a gazos játszótérről.
Közben egy fiatal nő halad el mellettem, nocsak, más is jár erre? Nem sűrű a forgalom, az igaz, de így a jó.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Továbblépdelek a Józsefhegyi lépcsőn fel, nemsokára előtűnik az óvoda épülete, szép, régi, faelőrészes (nem tudom, hogy hívják ez) ház. A kapu rozsdás, rajta feliratok, de úgy tűnik, lakott, két névtábla és egy biztonsági szolgálat matricája is rajta.
Tovább haladva szétesett madáretető, ablakhoz futó lépcső - vajon mire szánták? Vészkijáratnak?
A nagykapuhoz érek, itt újabb elhagyott, gazos játszótér, kissé Csernobil-szerű feeling. A kertben hátul még egy világoskék medence is van.
Nagy kedvem lenne bemászni és belülről végigfotózni. Ha nem tűnne úgy, hogy lakott, meg is tenném. De nem akarok esetleg konfliktust, ha tényleg van lakója. MIndenestre legalább a kerítésre próbaképpen felkapaszkodtam, basszus, azért tényleg öregszem, és nem ártana leadnom pár kilót, már nem megy olyan könnyen, mint huszonévesen. :)
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nem értem, itt egy csodálatos hely, igazán szép környezet, egy nagyon menő, gazdag környéken, miért nem üzemel, miért nem újítják fel? Ennek a hátterében is alighanem valami mocskos ingatlanspekuláció állhat.
Még a megközelítés se vészes, fenn mindössze 15-20 méterre az út, ha jól láttam, még busz is jár.
Pár lépéssel feljebb ringlószilva hajlik át a lépcső felett, csak lebújva lehet alatta elmenni, felveszek egy érett szemet a földről, ledörzsölöm és megkóstolom, mmm, finom!
Balra már jól láthatóan menő társasházak sorakoznak és hamarosan felérek az aszfaltos útra. A Szemlőhegy tetején vagyok, ha lehet hinni a táblának. Megindulok az úton lefelé, pazar villák, brutál kerítések mögött, kameraerdő - hogy félnek újgazdagék, mi? Az első keresztutcán lenézek, gyönyörű a kilátás, lesétálok, a villanegyed kapujában kamerák és biztonsági őr, egy meglehetősen dagi csaj, kék egyenruhában, gyanakodva figyel, még közelebb is jön a kapuhoz, mit mondjak, elég riasztó, bár ki tudja, lehet, hogy ha élvezi a szadomazo szexet, izgalmas lenne (hmm, jó alapötlet egy másik alternatív befejezésehez, majd egyszer megírom) :D
Lejjebb érve füves partoldal, kimegyek a széléig, a kilátást fotózgatom, szép. Meg a villák is, ezzel a kilátással, ilyen nyugodt helyen egy vagyon lehet.
Lenn kis aszfaltos út vezet tovább, megnézem, hová visz. Nahát... ahhoz a házhoz értem vissza, ahol a biztonsági cég autója állt felfelé jövet. Találok még egy szép virágot a lépcső melletti bokron, arról is csinálok egy közelit, majd lesétálok. Kinn az Frankel León a szemközti ház is érdekes, egy zsinagógát rejt a bérházak sötét belső udvara. Még néhány kép a környező házakról, és visszaérek a svéd vadászvillámhoz, jó kis fotóstúra volt. :)
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Alternatív változat (.Bia kedvéért):
Zihálva, sípolva veszem a levegőt, sose voltam jó futó, égő érzés a tüdőben, egész a torkomig, az oldalam szúr, kétségbeesetten próbálok nem megbotlani a lépcsőkön felfelé rohanásban. Oldalamat verdesi a fotóstáska, néha elfog a kísértés, hogy eldobom, de akkor az egész értelmét veszti, arra meg nincs időm, hogy megálljak és kibányásszam a gépből a memóriakártyát. És különben is, hamar rájönnének, hogy még nálam van.
Mi a picsáért kellett nekem heccből teleobjektívvel fényképezni a rigók helyett a puccos villa előtt álló két fekete Audi A8-ast meg az abból kiszálló alakokat... nyomtam a kioldót, csak kíváncsiságból, takk-zzzikk, takk-zzzikk, takk-zzzikk, csapkodott a tükör, kattogott a zár, a Pentax lőtte a sorozatképeket, és akkor az egyik magas, öltönyös, napszemüveges alak erre nézett, lecövekelt, rámmutatott és valamit beszélt a wókitókiba, majd elég ijesztő lendülettel megindult felém, és közben a zakója hóna alá nyúl.
Először tétováztam, mit csináljak, de úgy tűnt, nem a pontos időt akarja megkérdezni, így inkább menekülőre fogtam, eleinte csak lassú futólépésben, sebtében belegyömöszölve a kamerát a táskába, majd mikor hátrapillantva láttam, hogy már másodmagával siet felém, rákapcsoltam és a következő sarkon leparkolt autómba ugrottam, ezúttal nem vártam ki, amíg a fedélzeti számítógép elvégzi az indítási tesztelést, azonnal indítóztam és csikorgó gumikkal, nagy gázzal lőttem ki, még láttam, ahogy az egyik visszarohan, a tükörben hamarosan mozdulni látszott az egyik Audi.
Nem finomkodtam, lepadlóztam, a turbó beindult, próbáltam előzgetni, de nem nagyon lehetett, járt az agyam, merre is menekülhetek, de nem ismertem jól a környéket, nem mertem megkockáztatni, hogy zsákutcába kerülök, hát követtem a villamossíneket és ahol lehetett, gyors visszaváltás kettőbe és ismét megnyikkanó gumikkal lőtt ki a svéd vadász. Az utolsó ilyennél elvétettem, nem vettem észre, hogy a villamos járdaszigete már ott van, mikor megpróbáltam balról kikerülni, de a jobb első kerék csúnyán nekicsapódott, a kocsi mint a mandinerről visszapattanó billiárdgolyó vágódott át a túloldalra, szerencsére épp nem jött semmi és nagy nehezen, kacsázó, döcögő fékezéssel megálltam, az adrenalin feszültsége szinte robbant a testemben, remegett a kezem és teljesen leizzadtam, de nem volt idő tépelődni, éreztem már fékezéskor, hogy a jobb első futómű oda van, kiugrottam a kocsiból és futni kezdtem két emeletes ház árnyékában megbúvó kert felé, vállamon a fotóstáskámmal. A kapu zárva, de a félelem erőfeszítése váratlan tartalékokat mozgat meg, marokra fogtam a rácsot, felléptem a kapu aljára, a másik lábamat megpróbáltam nyögve a legtetejére emelni, aztán kis elrugaszkodás, nehézkes húzás karral és nagy nehezen félig fenn voltam, legalábbis a térdem hajlata már a felső peremen és a jobb vállam is felette van, a bal lábammal keservesen kapálózva végül sikerült magam feljebb tornásznom, aztán összeszedve a bátorságom megkockáztattam a kamaszkoromban néha gyakorolt "tolvaj" átlendülést.
Reccsenés, durva rázkódás, nem igazán jött ez össze, ugyan talpra estem, de egyensúlyt vesztve mindjárt seggre is zuhantam, hirtelen bennakadt a levegő, csak tátogtam, a nadrágom is elszakadt. Kínosan, hörgő köhögéssel feltápászkodtam és nekilódultam a lépcsősornak. Kétoldalt meglepően vad, érintetlennek tűnő növényzet, mintha egy erdei útra kerültem volna váratlanul a forgalmas utcáról. Közben járt az agyam, ki a fene lehetett, akit véletlenül lekaptam és ennyire nem lett volna szabad, és hogy nem lenne-e jobb mégis inkább hagyni, hadd legyen az övék a cucc, de egyrészt a természetes igazságérzetem ösztönözte felháborodás, másrészt valami esztelen dac is arra vitt, hogy azért se engedjek.
Loholtam fölfelé, hangosan zihálva, lentről még hallottam egy autó fékcsikorgását, ajtócsapódást, és nagyon reméltem, hogy már eltűntem a szemük elől.
A fák alatt egyre sötétebb lesz, a nap lemenőben már, talán így én is eggyé válhatok az árnyékokkal.
Hirtelen elágazás, tétovázok, merre is, majd jobbra térek, tovább, fel a lépcsőn, egy régi óvoda elhagyott játszótere a kerítésen túl, aztán az épület, romos, ki tudja lakják-e...
A lépcső vége látszik már, nyílt utcába torkollik, megállok, amúgy is csak tántorgok és próbálom kicsit szabályosan venni a levegőt, eszeveszetten kalapáló szívem mintha az egész bal mellkasomat ki akarná szakítani, kezem-lábam remeg. Felmenjek? És ha ők is ott várnak majd? Nem. A kerítés mögött elhagyott játszótér, alatta az erdő sötétje komorlik. Döntök és amilyen magasra csak tudom, a drótkerítésbe nyomom a cipőm orrát, ismét jön a mászás, felhúzódzkodás, nyögve áttornászás, lezuttyanás a túloldalon, ezúttal csak leesek, már nincs erőm vigyázni az egyensúlyomra. A bokám megrándult, rémülten, visszafojtott káromkodásokkal próbálok rálépni, fáj, de még tudok rajta járni, belépek a volt játszótér kitárt kapuján és megindulok lefelé. A túloldalon a kerítésen jókora rés, átbújok, bicegek tovább, a fákkal együtt a homály is sűrűbbé válik, a csönd is súlyosabb, csak távoli madárfütty trillázik valahol, egyszer csak fájós bokám egy alattomos gödörbe lépve már nem képes megtartani a súlyom, oldalt esek és hirtelen megindul alattam a talaj, tompa, duhogó zajok, fordul egyet a világ, mintha zuhannék, aztán robban a fejemben a fájdalom...
...
Nyitom a szemem, de nem látok, a fejem iszonyúan fáj, a bokám fáj, minden tagom fáj, próbálok rájönni, mi történt... igen, futottam, másztam, megcsúsztam... valami üregben zuhantam, bevertem a fejem...
Olyan éles a fájdalom, hogy hányinger jön rám, öklendezek, próbálom mély levegőt véve elkerülni a hányást, lassan csillapodik kicsit. Leltározzunk. Félig ülök, félig fekszem, földszag, dohszag, penészszag, a jobb kezem mozog, a balon nyomás, a lábamon szintén. Megérintem a fejemet jobb oldalon, ahol fáj. Jókora duzzanat és horzsolás, alvadt vér az arcomon. Meddig lehettem eszméletlen? És miért nem látok?
Meregetem a szeme, végül homályos árnyakat meg tudok különböztetni, de semmi határozott körvonal. Az oldalamat valami nyomja és a nyakamat is fojtogatja, ez nyilván a fotóstáska és a vállszíja, kicsit eligazgatom és elkezdem felmérni a bal kezem. Valami törmelék alatt van, lassan megpróbálom lekotorni róla, sikerül is pár perc alatt annyira, hogy meg tudom mozdítani és kihúzni, ennyivel már könnyebben vagyok, de a lábam nem mozdul továbbra se, és még mindig nem látok. Ez viszont eszembe juttatja, hogy talán az üldözőim se engem, ami legalább kicsit megnyugtat.
A lábam egyre jobban fáj és feszül, valami van rajta, erőlködve félig felülök, nagyokat nyögve, minden mozdulatra nyilallás a fejemben. Basszameg, ezt jól megcsináltam, morgok magamban. El se hiszem. Nemrég még nyugisan fotózgatok, csak úgy összevissza, ahogy szoktam, aztán meg belekeveredek valami sötét dologba, épp itt, fényes nappal, na jó, alkonyatkor Budapest egy viszonylag frekventált részen, aztán autósüldözés, majdnem baleset, megrongálom a kocsim... úristen, tényleg, a szegény svéd villám, álmaim autója, most ott áll eltört jobb elsővel az út szélén. Elfog a tehetetlen düh és a veszteségérzet, aztán rájövök, hogy van ennél nagyobb bajom is, a lábamon egy halom törmelék, kövek, kavics, föld, ágak vegyesen és nem tudom egyhamar kibányászni magam alóluk.
A zsebemhez talán hozzáférek, a mobilom csodák csodájára nem veszett el, nagy nehezen kiguberálom. Reményem elszáll, ahogy a behorpadt tokra pillantok és tényleg, a kijelzőn repedés, a gombokat hiába nyomkodom, vége. (halott, halott)...
Halott? De ezt nem is én gondoltam... valami visszhangszerű, távoli suttogás a fejemben...
Na, álljunk le, ez nyilván az agyrázkódás lehet... jól nézek ki, most mi legyen, segítségért nem kiabálok, egyrészt itt aligha jár valaki, ha mégis, az meg leginkább az üldöző benga lehet. Kurva életbe, itt fogok megdögleni... (igen, igen... haha...) nem értem, ezt tényleg nem én gondolom, azt valahogy felismerem, akkor honnan szól az agyamba? Valami idegrendszeri sérülés lehet?
Közben köröskörül hirtelen elhallgatnak a madarak is, a csönd vészjóslóan kúszik körém. Itt-ott halk, szinte csak érezhető surranások... mintha föld peregne. Apró moccanások, leheletfinom hussanások.
(Hallod? Érzed?) megint egy hang kuncog a fejemben.
Aztán ismét látok valamit... két halvány, fluoreszkáló fénypont... feltűnik és eltűnik... egyre közelebb... még kettő itt is... meg ott is kettő... a surranások sűrűsödnek, a fénypontok, látom már, szemek, állati szemek.
Fürkésző, prédát leső, rezzenéstelen vadállatszemek... egyre gyűlnek körém.
Tűnés, ordítok kétségbeesetten, hangom sikolyba torzul, de őket nem zavarja, lassan szoruló gyűrűbe vonnak.
(Itt vagyok... megjöttem érted) a hang a fejemben, a szemek köröttem, szőrős érintések rajtam.
Ki vagy te, mit akarsz, üvöltöm, dehogy üvöltöm, már csak lihegem, lépteket hallok, döbb-döbb, egyre gyorsulva, de nem, ezek nem is léptek, a szívverésem dobog a fülemben, félek, nagyon félek.
Ki vagy te, ki? Zokogok, már csak suttogásra futja, a félelem őrjítő, forróság önt el és fázom, az egész belsőm ki akar fordulni, nem kapok levegőt...
(Amarilla... Amarilla vagyok) suttogja a diadalmas hang a fülemben, és még látom, ahogy a figyelő szemek közt valami ismerős gonosz fény villan és ők megindulnak felém...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.15. 08:13:15
Szuper képek, élvezets leírás, újfent!!!! :)))))
Az alternatív verzió meg... Hahaha (ez egy sátáni kacaj volt!)... És milyen jó, hogy a végkifejletet a fantáziánkra bíztad!!!! :))))
Elképzeltem Amarilla bőrébe bújva a történet végét, hmmmmmm, nyami-nyami fincsi Árnyék husi, cuppogós, cafatolós, marcangolós, csontról maradék leszopogatós, véres szájból lécsurgatós módon.... Jó volt(ál)!!!! ;))))
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.15. 10:34:58
Mutogatósnak? Ugyan miért? :)
Csak képészkedek... maximum hülye turistának néznek néha :)
Ez az úgy szeretlek, majd megeszlek esete? :DDD
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.15. 10:41:11
Ha ténylegesen megennélek, mi maradna másnak??? Nem vagyok annyira önző azért... :DDD
Amúgy tényleg vannak néha az embernek ilyen kannibál jellegű birtoklási vágyai, nem? Vagy csak nekem? Perverz volnék, vagy igen???? :))))
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.15. 15:28:07
Fura pózokat? Mire gondolsz konkrétan? ;)))
Nemtom, elfogyasztani még nem akartam senkit szőröstül-bőröstül... :D
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.15. 15:32:14
Sosem voltál úgy senkivel, hogy úgy szeretlek, majd megeszlek? Vagy akarod őt szőröstül-bőröstül? :)))))
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.15. 15:40:13
De az csak az alternatívban van, minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet :DD
Megízlelni a nyelvemmel, vagy finoman harapdálni meg ilyesmi, az igen.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.15. 15:45:54
Amúgy meg rövidtávú a memóriám, mint Senillának, a történet végére emlékeztem jobban... :)))
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.07.15. 20:06:01
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.15. 22:04:49
Nemtom, mit kérjek? :DDD
Önzetlenül írtam, nem vártam érte semmit, majd valamit egyszer kitalálhatnál :)
És ne aggódj, hagyunk neked is :D
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.07.15. 22:06:32
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.15. 22:10:58
Eszem a szívedet... ;)
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.15. 22:20:21
(Ez egy újabb sátáni kacaj volt ám!!!)
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.15. 23:13:49
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.07.16. 00:15:39
reakciók