Munkahelyi fantáziák

2010.06.16. 00:39

Egy időben elgondolkodtam rajta, létezik-e olyan, hogy takarítónő-fétis? :D

Kezdődött a Gergely utcában, ahol fejlesztőként dolgoztam. Mikor néha tovább bennmaradtam, már jöttek a takarítónők, anya és lánya. Az anya nem érdekelt, de a lány huszonéves, kemény idomú, karcsú csajszi, sajnos úgy tűnt, kissé szellemileg fogyatékos, de legalábbis a beszéd nagyon nehezére esett. Tudom, geciség lenne ilyet kihasználni, így csak pár kósza szexuális fantáziálás erejéig időztem el nála.

Később az Astoriánál az üzletházban, mikor a kilencvenes évek közepén kényszerből pár hónapig eladó voltam egy számítógépes cédé boltban. Dolgozott ott egy Marcsi nevű negyvenes nő. Nem volt különösebben látványos, viszont kellemesen izmos testű, alacsony, kimondottan pici, lapos mellekkel, a pólója alá nem húzott melltartót, mikor dolgozott, hiszen nem is nagyon volt mire, és pici, kemény bimbói folyton kinyomódtak a vékony anyagon. Imádom az ilyet, nem bírtam levenni a szemem róla, ő hamar észrevette, hogy nézem, és szemérmetlenül viszontszemezett. Ahányszor csak találkoztunk, mintha provokatívan nézett volna, olyan "na, mi lesz már?" kifejezéssel.

Sose próbálkoztam vele. Miért? Talán mert méltóságon alulinak éreztem volna, ha megtudják a kollégák? Fura, nem? Kívánom, és alighanem még jó is lehetne a szex köztünk, de ilyen hülyeség miatt, mint valamiféle számomra aligha fontos emberek megítélése, elszalasztottam a lehetőséget.

Aztán hamar elkerültem onnan, így csak visszatérő fantáziálásaimban van jelen időnként, amint az üzletház vécéjében orális szexben részesítjük egymást, minden faxni nélkül, aztán rám ül, meglovagol, miközben azokat a kis cickóit szopogatom.

Meg persze voltak ennél perverzebb képzelgéseim is, de azt egyelőre még így anonim módon se nagyon akarnám leírni, mindenesetre egy másik, fiatal, tanulóként valamelyik divatüzletben gyakorlaton lévő eladólány is érintve volt benne...

Később a mostani munkahelyemen is... elég összevissza, hogy járok be dolgozni, volt idő, mikor már korán reggel, hét előtt benn voltam máskor csak tíz után.

A korai érkezések idején gyakran összefutottam a takarítókkal. Egy erre szakosodott cégtől "béreljük" őket, néha változtak.

Volt egy Julcsi nevű lány, 18 éves, az a tipikus, helyes, mosolygós, picit tenyeres-talpas vidéki leányzó, neeem, se kövér, se molett nem volt, hanem olyan egészségesen meglapogatható, "van mit fogni rajta" típus, kicsit széles, kerekded arccal, huncut kék szemekkel, barnásszőke hajjal, aranyos parasztos akcentussal.

Gyakran csak egy fehér, vékony, passzentos pamutnadrágot és fehér pólót viselt, a nadrág alól jól látszott gömbölyű segge vágatában vékonyan futó tangabugyija, erős, telt mellei látványosan ringatóztak, ahogy kicsit előrehajolva felmosott, nem éppen kicsi, de szép formájú lábfeje is pucéran a papucsban, bár néha kissé kétes tisztaságú volt, de ettől még szexisnek találtam, hiába, mindig is volt bennem valami megmagyarázhatatlan vonzódás a mocskos és szép keveredése iránt.

Lehetett vele évődni, vette a lapot, szeretett mesélni, élvezettel hallgattam ízes tájszólását és közben elképzeltem, hogy odébb tolja a billentyűzetet az asztalon, felül elém, letolja a nadrágot és a bugyit, a földre dobja, áthúzza a fején a pólót, és meztelenül, kuncogva rámnéz, lábát az ágyékomhoz nyomja, ölét hívogatóan előrenyomja, és én ráhajolok nyalni a szőkés, göndör szőrzetű punciját, kezemmel nagy , telt melleit masszírozgatom, mellbimbóit sodorgatom, miközben előveszem a farkamat, amit ő lábával masszírozgat, míg mindketten elélvezünk, aztán felállok, ő leguggol és ugyanazzal a pajkos mosollyal életet nyal a farkamba ismét, mire megfordítom, ő ráhajol az asztalomról én meg hátulról istenesen megdöngete, hogy csak úgy csattog, potyognak az asztalomról a dolgok, de kit érdekel...

A takarítók időről időre cserélődnek, de a főnökük egy kora negyvenes nő, alacsony, gömbölyded, kemény húsú, fekete hajú, fekete szemű, érzéki arcú, őt is gyakran láttam, szokott járni ellenőrizni meg felszereléseket pótolni, mivel neki volt kocsija, a takarítóknak persze nem.

Na, hát persze ő se hagyta nyugodni a képzeletem, mert az a fajtának tűnt, akivel igen hosszasan lehet élvezkedni és nem fáradékony vagy passzív típus, amolyan igazi kis kancácska.

Később megint változott a személyzet és egyik reggel földbe gyökerezett a lábam, mikor megláttam a kávézóban a következő tüneményt: alacsony, barna, göndör hajú lány, nagy telt ajkakkal és fényes szemekkel, egy nagggyon látványos vékony pántos felsőben, amit nagyon látványos domborulatok feszültek, kevés munkát hagyva a képzeletnek, egy olyan rövid, rojtos farmersortban, hogy eszményien gömbölyű farpofáinak alsó íve kilátszott belőle, erős, izmos lábak, sportcipő.

Kissé fátyolos hangon bemutatkoztam és érdeklődtem, ő kicsoda, mondta, hogy az új takarítónő, Erdélyből jött és egyetemre szeretne menni, ahhoz próbál így pénzt keresni, isten bocsássa meg, de arra gondoltam, hogy kislány, neked sokkal jobb adottságaid vannak, mintsem takarításra pazarold, de persze ez megint egy geci gondolat volt, nem is komolyan értettem, de hát az ember nem tudja az ilyen önkéntelen reakciókat szabályozni, úgy értem, biztos akadna olyan pasi, aki egy kis kedvességért cserébe szívesen finanszírozná a tanulmányait.

Ha belegondolok, hogy a kilencvenes évek közepén én hányféle iskolát és tanfolyamot fizettem ki K.-nak, mert szerelmes voltam belé, persze mi együtt is éltünk akkor, nagyon reméltem és remélem, hogy nem ezért, hiszen nem voltam én akkor se gazdag, sőt, de mindenem ráköltöttem, mert ő meg élvezte ezt...

Ez futott át az agyamon, miközben tündöklő, kicsattanó, természetes nőiességével eltöltekeztem és eszeveszetten szerettem volna a karjaimba kapni, csókolni, ölelni. Persze csak udvariasan suta szavakat mondtam, miközben remegő kézzel kávét csináltam magamnak és hálát adtam az égnek, hogy nincs közünk egymáshoz, mert úgyse lennék elég neki...

A bejegyzés trackback címe:

https://arnyek.blog.hu/api/trackback/id/tr122085008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.19. 01:24:50

Hmhm, naplóztad?:D Egyébként még bárki jöhet, addig, amíg az emancipáció nevében a nők nem hagynak fel a takarítással, de az meg sokára lesz.:)

Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.19. 02:12:56

@.bia: Nem, nem naplóztam, csak eszembe jut néha. :)
Volt még pár ilyen erős megkívánásom takarítószemélyzet ügybe, egyszer valami pécékért mentem egy Horváth utcai irodaházba estefelé, ott nem csak takarítónő volt fiatal és formás (amúgy nem értem, miért praktikus miniszoknyában takarítani), hanem az egyik biztonsági őr csaj is, képzeletben mindjárt be is vonultam velük egy félreeső helyiségbe összehozni egy kellemes threesome orgiát.
Aztán volt egy nigériában, ahol az egyik kormányintézményben tanítottam 2 hétig, csokoládébőrű, keménycsöcsű szépség, egy szál laza köpenyben...

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.19. 17:37:36

..de aztán a fantáziák fantáziák maradtak. Egyenlőre.:D

el menta macska 2010.06.20. 15:48:22

szerintem azért tetszenek a takarítónők, amiért a nőknek a fizikai munkát végző férfiak: valamilyen ösztönös vonzalom az erőhöz

Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.20. 15:55:12

@el menta macska:
Érdekes megközelítés, erre nem gondoltam. :)
süti beállítások módosítása