Megtettem
2010.07.14. 09:40
Korán volt még, a hőség csak az előőrseit küldte, de nem akartam megvárni a fősereg ideértét. Igen, ez a megfelelő idő, a tegnapi este már túl fáradt voltam, hogy bevégezzem, amit elkezdtem.
Lepillantottam rá. Még ott hevert, ahol az este hagytam. Bőre enyhén sárgás, az ütésnyomok rajta betegesen barnás foltok, a vágások keskeny, beszáradt, hosszanti hegek. Mintha csak véletlenül történt volna. És valójában az is volt.
Nem éreztem megbánást.
Jellegzetes, csábító illata még a levegőben lebegett, a korai rothadás romlott bűze nem tolakodott még elő. Szemem végigsimogatta formás domborulatait, gömbölyded idomait.
Már hideg volt, mikor megfogtam és a csap alá emeltem, óvatosan lemostam, gyengéd mozdulatokkal, alaposan megtörölgettem, vigyázva, hogy ne nyomjam szét a sebeit, majd az asztal közepére helyeztem.
Mély levegőt vettem és a késre néztem, majd vissza rá, mérlegelve, hol kezdjem. Előtte még egyszer beitta a szemem formái kecses báját, kezem sóvárogva végigcirógatta simaságát.
Aztán belevágtam. Elsőre csak tétovázva kisebb, felületi cikkeket vágtam le róla és dobáltam az előkészített edénybe. De hamarosan megrészegített az orromba tóduló édeskés szag, a kezem ragacsossá vált a kiszabaduló nedvességtől, és nem tétováztam tovább, precíz, erőteljes vágásokkal hasítottam le belőle hosszabb szeleteket, ezeket az asztalra rakva vágtam apróbb darabokra és söpörtem az edénybe.
Nagyjából a felével végeztem, mikor megálltam egy pillanatra kifújni magam. Ott hevert előttem, szemérmetlenül kitárulkozó, nedvesen csillog belsejét nézve megfordult a fejemben, milyen érdekes, félig még ugyanaz, félig már semmi, de ha megfordítom, olyan, mintha még ép volna... és megfordítottam, tompa, nedves puffanással.
Folytattam a vagdosást, módszeresen, nyugodtan, míg végül csak a lecsupaszított, végső, szilárd váz maradt, itt-ott persze megtapadva rajta a nedves belső szövetek már kissé lottyadt húsa.
Ezekhez már nem volt elég a kés, fogammal marcangoltam, számmal szopogattam le. Ami megmaradt, már nem emlékeztetett semmiben se rá. Egy csöppet se fájt a szívem, mikor a szemetesbe raktam.
Az edénybe néztem. Apró cikkekre vagdosva, felismerhetetlenül, nagy kupacba hányva volt ott a teste, már levet eresztett.
Nem várhattam tovább, rászórtam a müzlit, a kókuszt, a zabkorpát és felöntöttem hideg tejjel.
Így lett a reggelim ma körtés müzli.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.14. 09:51:55
Egészségedre!
nehiddel 2010.07.14. 11:35:22
Bogi24 · http://fridabogi.blog.hu/ 2010.07.14. 12:40:20
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.07.14. 13:46:56
liliana13 2010.07.14. 22:59:49
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.07.14. 23:24:54
Az is jó, én is szoktam.
Olyankor először óvatosan megcsípem a végét, megcsavarom, míg szétnyílik, majd 2-3 részben gyengéden lesimogatom róla a héját, a csupasz banánt finoman, óvatosan tartva a késsel fokozatosan, apró, vékony szeleteket vágva aprítom bele a tálba, majd bevadulok és fogok egy villát, azzal dühödt nyomkodással teljesen széptpasszírozom. Utána jöhet a többi.
Laktózmentes tejjel se megy neked?
reakciók