Friss gomba, kávé, terepasztal, nihil
2010.06.26. 14:52
Piac. Lángossütő.
A lány közönyös és profi. Kólás reklámtrikója a hátán látni engedi a jókora tetkót, valami szokásos tribal ornament. Cseng a mobilja, felveszi és bal vállával tartja a füléhez, folyamatosan beszél percekig, de egy pillanatra se áll meg, új lángospogácsát hoz hátulról, kezében forgatva vékonyítja, lapítja, a forró olajba dobja, az elkészült lángost kiveszi, megkeni fokhagymával, becsomagolja, pénzt átveszi, visszaad, mindezt végig telefonálva.
A tejfölt a szokásosnál is jobban felhígították ma, folyik, mint a víz, mélyen előrehajolva eszem, csöpög itt, csöpög ott, hullik a sajt, de így is rácsöpögött a cipőmre. Mintha rárejszoltam volna, gondolom.
Kicsit még sétálgatok, néha jólesik itt nézelődni.
- ...de kibaszok én veletek legközelebb! - fenyegetőzik az egyik gombaárus öreg, míg két másik előtte áll, egy sörhasú bajuszos pasi meg egy lepukkant, krákogva röhögő nő - öccáz kilója, aszongya, mi faszomat gondol ez, mi? - méltatlankodik.
A két másik csak röhög.
- Ne röhögj, bazmeg, ki lesz baszva legközelebb, meglássátok! - mondja a magáét az öreg - méghogy öccáz, hogy baszná bele az anyja büdös picsájába... mit adhatok? Friss gomba, ez a legjobb a környéken...- vált mindjárt hangot, amint egy tétova vevőjelölt feltűnik.
A két másik röhögcsélve visszasétál a saját pultjához, ahol egy fiatal, magas, macsós srác meg egy még fiatalabb tinilány cigizik az asztal mögött. A lány akár Rory a Gilmore-girls-ből, csak van egy kis ajakpiercingje. Milyen lehet piercinges szájú, nyelvű lánnyal csókolózni? És van különbség, mikor szopnak? Még sose próbáltam és gondolom, soha nem is fogom már. Se fiatal, se magas, se macsó nem vagyok, veszett ügy.
Felsétálok a negyedikre, a másik Mammut felőli sarkon van egy kávézó, nem sokan ismerik, hétköznap délután szinte üres. Pedig jó hely, nem sima kávézó, hanem kávébolt is, sokféle pörkölésű és származású szemes kávé kapható és rengetegféle különleges kávéital. Legutóbb velenceit ittam, mikor a nemrég elvált ismerősömmel találkoztam ott hétfőn, kicsit késtünk mindketten, de véletlenül még a Széna tér felőli zebránál összefutottunk, ő csak ment mereven előre nézve, kétszer is rá kellett köszönnöm, mire észrevett. Hideg volt aznap, fújt a szél, rajta elegáns, szolid kiskabát, piros kendő, fekete nadrág, körömcipő.
Először a Millenáris Parkba akartam menni, aztán hirtelen eszembe jutott ez a kis fenti kávézó és oda ültünk be.
Vele nem voltak soha vad fantáziáim, bár kedves, jó alakú, vékony lány, kicsit előreálló fogakkal, de meglehetősen merev és visszafogott viselkedésű, még azon is néha mintha felhúzta volna az orrát, ha chaten elengedtem némi pajzán élcelődést. Majdnem mint az exem, akivel 10 évig voltam együtt.
Elkortyolgattuk, ő ír kávét ivott, rábeszéltem egy kis csokis muffinra, én meg diós brownie-t ettem. A kiszolgálás udvarias és szakértő, jó kis hely, ajánlom mindenkinek.
Beszéltettem, kíváncsi voltam, hogy alakult a válás, a férje német ügyvéd és pökhendi módon lenézi Magyarországot, mindenáron magának akarta a gyerekeket, mondván ne ebben a szar porfészekben nőjenek fel. Végül nem jött össze neki, tekintve, hogy az anya kb, tízszer annyi időt töltött a gyerekekkel, de piszkos per volt, pszichológiai és szociális esettanulmánnyal, bankszámlák leürítésével, vagyoni trükközéssel.
Nem könnyű itthon egyedül, két kisgyerekkel, hogy már vagy 7 éve nem dolgozott, most talált munkát végre, de aránylag gyorsan, másfél hónap alatt, igaz, naponta 4-5 órát töltött a kereséssel.
Mikor ilyen válásokról hallok, kicsit elmegy a kedvem a gyerekvállalástól, persze rohamosan fogy az esélyem, hogy olyan társat találjak, aki majd szeretne tőlem, de ha belegondolok, milyen rossz ezeknek a kicsiknek a válás és ami utána jön... senkit se akarnék ilyennek kitenni. Igaz, talán én nem lennék aljas, még ha ez is lenne belőle, inkább hajlamos vagyok a saját érdekemet feláldozni.
A német ügyvéd karácsonyra félszobányi terepasztalt vett a gyerekeknek - és nem hagyta, hogy elhozzák. Csoda, hogy a kicsi durcás volt az anyjával, viszont mindig repesve rohant a telefonhoz, ha az apjával beszélhetett és mindig vissza akart menni? Végül kiderült a búbánat oka, nagy nehezen összekapart pénzből kaptak itthon is egy terepasztalt. Azóta rögtön megváltozott a helyzet. Ilyen egyszerű egy gyereket magunk felé fordítani?
Egy óra kávézgatás után mégis a Millenáris park felé vettük az irányt, elsétálgattunk, figyeltük a lustán csapkodó halakat a minitavakban. A víz túloldalán sóváran néztem egy huszonéves párt, akik egymásba bújva csókolóztak már fél órája. Egy magas, egyetemista külsejű lány imbolygott el előttünk, láthatólag a tűsarkú szandálban lépkedés még nem volt az erőssége, amint a fűhöz ért, le is rángatta gyorsan mindkettőt és mezítláb gyalogolt fel a kis emelkedőn a túloldalon bandázó társaihoz, ami persze megint egy mohó pillantást és valami lábnyalásos flasht indukált.
Ezt az egészet csak azért írtam le, hogy valamivel teljen az idő. Már megint elfelejtettem inni, ma még egy korty se ment le a torkomon. Takarítani, pakolni kéne, teregetni, mosogatni. Semmi kedvem. Semmihez sincs semmi kedvem. Ezt még írogathatom egy ideig, addig se kell vele foglalkoznom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.26. 16:29:13
Ennyire szereted a lángost??? :)))))
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.26. 16:39:42
Szeretem, de nem ennyire. Csak éppen úgyis arra jártam, és ez olcsó és nem macerás.
Lődörgő Hollandi 2010.06.27. 10:00:57
Az a baj, hogy az igazi piacok szinte eltuntek mar Budapestrol, ami van az is modernizalt, muanyagszeru, majdnem-plaza.
Ugyanigy uresednek ki az emberi kapcsolatok is, es nem kell sokat varnunk, mar nem hallhatunk ilyen "gombas" parbeszedeket...
Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2010.06.27. 11:22:49
"like"
Simon Iddol · http://apc.blog.hu 2010.06.27. 12:52:25
reakciók