Wannabe Hero

2010.06.14. 22:08

Valahol van bennem egy hőskomplexus. A megmentő. A legkisebb fiú, aki kiragadja a hercegnőt a sárkány karmai közül.

Vagy a hajlam a Pygmalion-effektus alkalmazására, mikor a pozitív elvárás, a pozitív hozzáállás önbeteljesítő jóslatként magával hozza a saját és a partner viselkedésében az eddigi csapdák kikerülését. Persze ezt magamon alig tudom megtenni, sajnos. De szeretném, ha legalább mással megtehetném.

Ezért ha kialakul egy kapcsolat a virtualitásban, ahol megdöbbentően sok minden nagyon passzol, óriási hévvel és lelkes elragadtatással vetem magam bele és őszintén hiszem, hogy lehetek az, aki más, aki végre megtöri az átkot, akivel boldogan élnek, míg meg nem halnak.

És aztán kiderül, hogy nem, én is csak olyan vagyok, mint a többi, nem tudok átkokat feloldani, sárkányokat legyőzni, elbukom a próbát, a fejem a nyakamon marad ugyan, de szégyenszemre kulloghatok el, beteljesítetlen ígéreteket, betöltetlen várakozásokat hagyva magam után és déja vu csalódások ismerősen kesernyés ízét a szájban.

 

Aztán van néha még hülyébb fantáziám is, ennek a szélsőségesebb változata, még valami gyerekkori emlékből, tán egy zsékategóriás akciófilmből. Mikor például egy fiatal, helyes kurvát mentek meg a stricijétől, aki kényszeríti erre az életre és megpróbálom elvinni abból a környezetből és lehetővé tenni a számára, hogy normális életet éljen, de közben folyton szembe kell nézni a múltjából ezekkel a rosszfiúkkal, és kényszerből valami igazságosztó-féle lesz belőlem.

Persze a valóságban alighanem nyomban beszarnék, ha egy ilyen csak rámmordulna, hogy "lefejellek, köcsög!".

De álmomban harművész vagyok és mesterlövész és rettenthetetlen és igazságos és gyengéd védelmező, akit eleinte ugyan dacosan és ellenkezve fogad a megmentett lány, de végül lassacskán elhiszi, hogy én tényleg önzetlenül szeretem és örök szerelem lesz a vége.

Persze a valóságban alighanem mire kicsit öregebb lennék, simán lelépne egy nagyobb kaliberű stricivel.

 

De legalább már egyre ritkábban álmodom ilyesmit.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arnyek.blog.hu/api/trackback/id/tr852082085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.16. 12:39:40

Nyugi, én borzasztó naiv vagyok, és még mindig hiszek a mesékben.
Kell egy bizonyos szintű infantilizmus az életbe, nem lehet mindig komolynak lenni.
Na jó, mára nem kapsz több közhelyet, befejeztem, fellélegezhetsz! ;)

Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.16. 22:51:42

Én is szeretem a meséket. És néha hiszek is bennük... :)

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.19. 01:42:33

Talán, mondom, talán, ez a fantázia segít, hogy normális maradj a valóságban. Másrészt a lányoknak is vannak efféle képzeteik, szóval semmi sem gátol meg a teljesítésben.:) (Látod, mint mondtad, szegény Galateát is addig tapogatták, míg inkább életre kelt..)

Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.19. 01:57:38

@.bia: Jé, érdekes, kicsit kimaradt nekem ez, persze gugli a barátom, így ráleltem, de a Galateáról nekem először Zsoldos A feladat című regényének űrhajója jutott eszembe. Egyébként nemrég ment a tévében megint a tévéjáték változata.

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.06.19. 17:45:39

Csak mivel Pygmalion-t emlegetted.. Azta, műveletlen vagyok, beszélhetsz nekem erről a Feladatról, nem ismertem (eddig).(Pedig hogy szeretek olvasni..)

Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.19. 19:38:13

@Zsit (nyau és rémizé):
A kedvenc iroim kozt van, szinte minden tole a polcomon
süti beállítások módosítása