Vasárnap esti merengés
2010.06.13. 23:27
Volt kedvesem szerint legalább már az nagy eredmény, hogy a legutóbbi kudarc után már nem töröltem magam a társkeresőről.
Persze a "szokásos" szép, szomorú számot majd megírom, ahogy eddig mindig megvolt, néha több is, már készül... el is gondolkodtam rajta, hogy tán úgy vagyok ezzel, mint a vadász a medvével ("vadász, vadász, te szopni jársz ide..."), csak azért lennék a társkeresőn, mert az ottani kudarcok adják az ihletet az új zenékhez? :)
És valóban, egy, csak egy vidám és jókedvű számom van, a többi minimum melankólikus vagy kesernyés, vagy depis, vagy mittudomén... képtelen vagyok vidám és derűs zenéket csinálni.
Visszatérve a törlésre: tulajdonképpen semmi szükség rá, a freelove-os társaság leszarja azt, aki nem aktív, én azóta be se léptem oda, nem is kaptam senkitől levelet, mert erről jönne a gmailemre értesítés. Igaz, annak a néhánynak, akivel előzőleg leveleztem és randiesélyes volt, elmondtam a jól sikerült randi után, hogy elindult valami, amiben látom a komolyabb folytatás esélyét, ezért visszavonulok az ottani élettől kicsit, ők meg szerencsét kívántak és ennyiben maradtunk. Persze most visszasomfordálhatnék és mondhatnám, hogy ja, bocs, mégse, és akkor folytassuk onnan, ahol abbahagytuk, de szerintem ez szánalmas volna és nem még akarok szánalmasabb lenni...
Mindenesetre a szokott menetrend folytatódott, ki se mozdultam egész hétvégén, kivéve az autójavítási céllal megejtett sukorói utat, a barátom gáláns módon kicserélte a légtömegmérőmet, amitől nem voltak elég szilajak a lovak a gépben, cserébe csinálok neki egy rakat klubmatricát logóval majd.
Ezen túl mindössze egy szombat esti boltbamenés volt, kis nyálcsorgatással egybekötve, mert persze mindenki ment bulizni, lenge, csupaszlábú lányok virultak szerte...
Jól bevásároltam, háromféle keksz, pudingok, gyümölcsjoghurt, kókuszos rúd, csoki, mindenféle instant boldogságkeltő.
A Singas koncertre nem volt kedvem elmenni, pedig nagyon készültem rá, de nem egyedül, és persze a borfesztivál is kimaradt így, mert nem borozgatnék ott se magamban.
A boltból hazafelé hallgattam a Rádiószínházat a mobilomon. Polcz Alaine Egész lényeddel című könyvét olvasta fel (felvételről, mert azóta vele is végzett a rák, amit szintén végigmesélt egy másik könyvében), épp arról beszélt, ahogy Mészöly Miklós haldoklását végigkísérte és gondoskodott róla... ahogy mentem felfelé a Csaba utcai lépcsőn a sűrűsödő homályban, lassan lépdelve, mert nem vagyok jó kondiban és meleg volt, egyszerre elszomorító és megindító volt néhol pillanatokra felzokogó, de végig szinte tárgyilagos, megnyugtató hangját hallgatni, nem nagyon volt még ilyen élményem, hogy a hosszas haldoklás folyamatát valaki ennyire részletesen végigélve, pontosan megfigyelve, szinte kívülállóként elmesélje... illett a hangulatomhoz.
Nem jól alszom mostanában, a meleget rosszul bírom, ma már felhoztam a pincéből a ventillátort, most is megy, abban segít, hogy estére már elviselhetővé hűlő levegőt a nyitott ablakon és erkélyajtón bekeverje a fullasztó levegőjű szobába, ezzel kicsit lakhatóbbá téve a lapostető alatti lakást, mert hiába húzok le szinte minden redőnyt már reggel, azért az egész épület szívja magába a hőséget, ilyenkor is még a falak melegebbek a levegőnél.
Tegnap este három cica is volt a lépcsőnél. Egyikük a "barátnőm", szép kis vörös-fekete-fehér tarka, ő azonnal kedves és követelőző kis nyikkantásokkal fogadott és a lépcső oldalának kezdett dörgölőzni, persze nem tudok ellenállni neki, leültem mellé a lépcsőre és dacolva a rögtön tömegesen támadó szúnyogokkal percekig simogattam, becézgettem, amit ő nagyon élvezett és folytatta a halk kis nyávogásokat.
4 kiló szőrös, őszinte, érzéki hízelgés, őt bezzeg nem foglalkoztatja a jövő, a mileszha, őt nem gyötrik a múltbeli csalódásokból csomózott görcsök, őt csak a jelen érdekli, hogy van valaki, aki simogatja, és ez neki jó, és tudja, hogy annak is jó, aki simogatja.
És amint elege van, minden gátlás nélkül továbbáll, nem parázik azon, hogy nehogy megbántson és nem is tudna megbántani, hiszen tudom, hogy ilyen, ez a természete, elfogadom ilyennek, neki pedig az a természetes, hogy ami van, az úgy van, ahogy van, és ennyi, nem keres miérteket, nem jár pszichológushoz, nem próbál magával küzdeni.
Akkor se sértődik meg, ha én elégelem meg előbb és megyek tovább, pár várakozót nyikkant még, aztán vállat von (persze ez macskáéknál nem szokás, de gondolatban biztos megteszi), megy a dolgára, vadászni, kalandozni, szunyókálni.
Tegnap este azonban egy hófehér, gyönyörű társa is akadt, eleinte bizalmatlanul méregették egymást, aztán a tarka továbbállt, szólongattam a fehérkét, nyújtottam lassan felé a kezem, ő bizalmatlanul oda is jött és hosszan előrenyújtva fejét óvakodva szaglászta, de megsimogatni nem hagyta magát, hiába látta, hogy tarka barátjával milyen jóban vagyunk. A szimatolást később megismételte még egyszer, már kevésbé gyanakvóan, de tovább nem jutottunk, persze első randinál ez se rossz, végül is most láttuk egymást először, se email, se virtuális csók nem volt. :)
A házhoz közeledve még egy nagyobb, szürkés cirmost is láttam, bár ez inkább amolyan találgatás volt, már annyira besötétedett, hogy csak egy macskaformát láttam fetrengeni a kövön, de emlékezetem szerint egy ilyen cica szokott még erre kószálni.
Hálás vagyok a kis tarkának, mindig felderít egy kis simogatás, ha látom, hogy ő is akarja. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.16. 12:33:11
Továbbgondolva akkor mi a gond a nőkkel? Macskákhoz hasonló, öntörvényű lények, önálló akarattal...Persze leegyszerűsítve a dolgokat. :)
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.16. 17:22:16
Macskomán vagyok. :) Imádom őket. Mikor még kapcsolatban éltem, nekünk 3 volt, rendszeresen rajtam aludtak. :)
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.16. 18:03:39
Én kandúr párti vagyok, a saját anno az antiszociális fajtából való volt, de imádtam...
Hosszúszőrű, rövid, vagy egyszerű házi mellett teszed le a voksodat?
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.17. 11:42:49
Pedig az vagyok.
Én úgy tapasztaltam, hogy a kandúrkák (ivartalanítva) sokkal bújósabbak, mint a nőcik. Mármint macskában. :)
Nekünk annak idején egyszerű házimacskák voltak, találtuk őket. De azért az egyikük elég érdekes volt, a szokottnál nyulánkabb, a feje is hosszúkásabb, és nagyon hosszú a farka, mindig a háta fölé kunkorítva hordja, és ha nyújtózik, elér egész a füléig. Ilyet még nem láttam másiknál...
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.17. 11:46:12
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.17. 11:47:54
Ivartalanított kandúr létére nem engedte, hogy a rózsaszín pocijához érjek, mind a négy mancsán az összes körmét kiengedve, belém mélyesztve védekezett. Kedvenc szokása volt az éjjeli hátulról bokatámadás hasonló verzióban...
Jó, nem egy egyszerű lélek volt, és sajnos ugyan kicsiként, de kb. 6 hetesen találtunk rá, nem volt addig emberek között. Emberkerülő volt inkább, de ha bújós, akkor nagyon! :)
A többivel kapcsolatban tényleg egyetértek a véleményeddel, bár lány cica csak mostanság volt anyáméknál, de nem is lesz több...
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.17. 13:36:14
Majd lehet, hogy beteszem ide.
reakciók