A hóhért akasztják...
2010.06.13. 22:21
Fura viszontlátnom magam másvalaki blogjában, főleg úgy, hogy szembesülök a saját hibámmal és gyarlóságommal.
Persze valahol számítottam rá, hogy gombostűre leszek tűzve egyszer, de arra nem, hogy ilyen hamar... igazság szerint nagyon reméltem és hittem, hogy nem következik be... és főleg nem, hogy tényleg okot is szolgáltattam rá.
Ami kiderült: a kétségek nagyon érzékelhetően megjelennek a saját érzelemnyilvánításaimban és alighanem másnál még inkább felerősödve látszanak, ha eleve ettől tart.
És kiderült az is, hogy tán a legnagyobb hibám a túl könnyen lemondás, a túl könnyen elfogadása a nemnek, mert ez egyszerűbb, mert ez nem hoz kiszolgáltatott helyzetbe, és hogy képtelen vagyok ennyi év és ennyi kapcsolat tapasztalat után se belehelyezkedni abba a minidrámába, hogy esetleg ez egy próba, egy teszt, hogy tényleg mit akarok, hogy tényleg akarom-e, hogy küzdök-e érte... én világéletemben túlzottan a saját hozzáállásomból indultam ki, mivel én ha nemet mondok, akkor nemet is gondolok, akkor valóban elhatároztam magam, mert nagyon nehezen szánom rá magam, tehát ha már megteszem, akkor tényleg azt jelenti... ha pedig nem mondok nemet, de igent se, akkor hezitálok és ez nem jelent feltétlenül elutasítást, csak a szokásos nyűglődésemet a jövőt illetően, a "mileszha" félelmek latolgatását...
És az is eszembe jut, mennyire voltam korrekt, mennyire voltam őszinte, hiszen a saját szabályaimban már felvéstem: nem akarok távkapcsolatot, de akarok gyereket... és ugyanakkor mégis, tudván ezt, belementem egy nagyon szerelemesélyes kapcsolatban, pedig egyik peremfeltétele se volt meg, de épp azért rúgtam fel a saját szabályaimat, mert másban viszont nagyon összejönni látszott minden, és épp ezért őszintén hittem, hogy mindez sokkal fontosabb és majd csak kialakul...
Csak amikor a romantikus randi és fergetegesen érzéki éjszaka után a valóságos jövő, a távolabbi kilátások latolgatás előkerül, akkor mégis felütik a fejüket a kétségek... és nem tudok színlelni, hogy minden tökéletes. Pedig a kétség nem jelent feltétlenül biztos meghátrálást, a kétség az, ami: nem teljes bizonyosság, elbillenhet erre is, arra is.
És amikor érkezett egy lökés a másik oldalról, ami elbillentette, én hagytam...
Szerző: Félszeg Árnyék
7 komment
Címkék: én kudarc szerelem kapcsolat gondolatok társkeresés ismerkedés napló társkereső
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.16. 12:24:11
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.16. 23:02:32
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.17. 08:26:01
Érdekes akkor lenne, ha mindkét fél leírná ugyanazt az eseményt a saját szemszögéből. Kicsit teljesebb lenne a kép. Viszont hasznos is lenne, hogy lássam, milyen reakciókat váltottam ki a másikból...
Félszeg Árnyék · http://arnyek.blog.hu 2010.06.17. 11:59:43
Én a frissen történt ilyen dolgokat nem szeretem részletesen kiírni... inkább később, mikor letisztul. Ha egyáltalán.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.06.17. 12:20:29
Egyrészt nem szeretném, ha olvasna a kedves, mert a legbensőbb érzéseimet írom le napló formájában, tehát elsősorban magamnak szánom. Ezért is jó, ha azonnal, a hangulat hevében regisztrálom a történteket.
Másrészt az is jó, ha olvas, mert néha az ember magának máshogy mondja el a dolgokat, láttatni mer olyan érzéseket, amiket esetleg szóban nem merne.
Nem tudom, ebben a témában nincsen határozott véleményem, hangulatfüggő, merre hajlok inkább...
reakciók