A héten írt az egyik volt barátnőm, akivel még januárban szakítottam, de azóta is jó kapcsolatban vagyunk, majdnem minden nap levelezünk, hogy vidékről jönne Budapestre, mert egy barátnőjével szeretne majd találkozni. Kérdezte, megszállhat-e nálam.
Semmi akadálya nem volt, örültem neki, legalább nem leszek egyedül…. és gondoltam, hátha nem csak alvás lesz.
Ő az a fajta, aki nőtől szokatlanul természetesen viszonyul a szexhez, tehát nem kerít neki túl nagy érzelmi hókuszpókuszt, hanem a jó közérzethez szükséges egyik fontos dolognak találja.
Így nem lepődtem meg, mikor rákérdezett: szexelünk is? Persze azonnal rávágtam, hogy szerintem igen.
Akkor jó, nyugtázta és vigyorgott a szmájlija. Végül is ez annak idején elég jól ment nekünk…. azóta se neki, se nekem nem túl sok jutott belőle.
Persze az lett, hogy közbejött neki valami, így mégse jött el…. affenébe, ezt elbuktam. Pedig már rákészültem.
A másik hasonló: még márciusban megismerkedtem a Randivonalan egy nővel, kétszer találkoztunk, a második esetben nála töltöttem egy napot (péntek estétől szombat estig), de szex nem nagyon volt, csak simogatás, csókolózás, ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam vele, és ha nagyon ráhajtok arra, hogy lefeküdjünk, biztos megtörtént volna (mondta is), de én nem vagyok az a fajta, aki mindenáron, mindig, mindenkivel….
Sajnos aztán azt mondta, bár nagyon kedvel, de az a bizonyos szikra hiányzott.
Azóta is rendszeresen beszélünk telefonon, néha találkozunk és beszélgetünk.
Szombaton úgy volt, hogy találkozunk, már rég beszéltünk. Mégse keresett, vasárnap írtam neki egy szelíden szemrehányó SMS-t, mire azt a meglepő választ kaptam, hogy a pasijával veszekedett előző este (akit egyébként szintén a Randivonalon talált nem sokkal utánam), és kis híja volt, hogy el nem jött hozzám, de akkor alighanem megcsalta volna őt velem, ami végül valahol mindenkinek rossz lett volna.
Tegnap aztán 5 órán át estebédeltünk Budán és beszélgettünk mindenféle dologról, többek közt erről is. Íme, még egy meg nem történt lehetőség…. hogy megbántam volna-e, ha mégis szeretkezünk szombat éjjel, nem tudom.
Mindenesetre hízelgő, hogy hozzám fordult volna, bár nézhetném úgy is, hogy nem kérek a „ha ló nincs, szamár is jó” szerepből, de én nem így látom, megértem és kedvelem őt, akárhogy is történjen.
Nem tudom, azt szégyelnivaló-e, hogy közben egy másik asztaltársaságnál megakadt a szemem egy nőn, aki nagyon megtetszett, csinos, intelligens, kedves arcú, rövid hajú, és nagyon szép nagy mellekkel, bár én a kicsit szeretem, de ő lenyűgözött ezekkel a domborulatokkal.
Közben "partneremmel" épp a különböző perverziókról beszélgettünk, évődtünk, szerintem a pincérek már folyton azért jártak arra, hogy elcsípjenek valamit belőle, volt ott szó sokmindenről, szadomazo, pisiszex, fojtogatás, feneklés, tűk a mellbe, na persze a hármas szex biszex nőkkel is szóba került, sajnos ő nem vevő az ilyesmire...
Az viszont biztos, hogy az életemben eddig kevés dolgot bántam meg kapcsolatok terén, amit megtettem. Ellenben gyakran megbántam, ha valamit nem mertem megtenni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reakciók