szellemiség, testiség
Érdekesek a kulturális különbségek. Ezek a bangák... a múltkor bement az egyik a főépületbe, meglátott a recepciós pulton egy doboz cigit, kérdezés nélkül felvette és kivett volna belőle, de már kifogyott, mire bosszúsan visszadobta. A biztonsági őr csak nézett (az övé volt a cigi).
Úgy látszik feléjük az ilyen nagy emberek nem kérdezik meg a kisebbeket ilyesmiről.
Ha valami olyat kérdezünk tőlük, ami kényelmetlen, egyszerűen úgy tesznek, mintha nem értenék és nem válaszolnak (pl. hogy miért is nem hozták magukkal a nekik vásárolt szép új laptopokat).
Tulajdonképpen csak az egyik dolgozik, a másik inkább nézi. Azt hiszem, ő a helyi KGB informátor. De aki dolgozik, az is olyan minőségben csinálja, hogy a kollégám nemrég felváltva röhögött és verte a fejét a falba, azt mondta, az óvódás kisfia is kb. ezen a szinten meg tudná oldani a feladatot.
Most hirtelen nem tudtam milyen szexuális témát kitalálni, pedig muszáj, mert egyre csökken az olvasottságom meg a kommentezők száma, hát az jutott hirtelen eszembe, hogy a farok méretét hogyan is mérik.
Mert ugye a hosszánál az a feneség, hogy amennyiben görbül, akkor az íven számított méretet kell-e mérni, avagy a kezdeti és végpontot összekötő egyenes mentén? És a külső vagy a belső íven? Vagy megmérni mindkettőt és átlagolni, hogy a középvonalat kapjuk? És mi van, ha oldalirányba is görbül? Valamint mi a kiindulópont, honnan kell számítani?
Az erekció melyik állapotában kell végezni a mérést, az ejakuláció előtt vagy közben?
A vastagság is érdekes, átmérőt vagy kerületet szoktak mérni? És melyik részénél, a tövénél vagy a makk legszélesebb karimás részén?
Fontos kérdések ezek, hiszen ha nincs szabványosítva a mérési eljárás, igen nagy szórást mutathatnak az eredmények.
Volt tavaly év elején volt egy partnerem, 22 vagy 23 éves. Az akkori erotikus blogom kapcsán ismerkedtünk össze, eleinte csak leveleztünk, aztán chateltünk. A korához képest nagyon érett gondolkodású, empatikus, kedves, helyes lány, kicsit magasabb nálam. Sokáig tényleg pusztán beszélgetés volt, erősen erotikus témákkal, ilyen téren is meglehetősen nyitott volt, ő is írt erotikus blogot, nagyon érdekes női szempontból megírt hasonló témákat olvasni. Akkori kapcsolatom a végét járta, de reménykedtem, hogy még helyrehozható, így nem akartam vele találkozni, pedig be voltunk indulva egymásra. Aztán mikor csúnya véget ért a dolog, már nem láttam akadályát, és egyfajta kutyaharapást szőrivel gyógymódnak gondoltam. Megbeszéltük, hogy semmi kötelezettség, és amúgy is csak barátok vagyunk, de kisegítjük egymást a testi ínségben.
Elmentem érte, elvittem hozzám, szeretkeztünk, jó volt.
Később még egyszer, majd többször úgy volt nálam, hogy végül is nem történt semmi, segítettem megcsinálni a wifit a notebookján, ő elmosogatott, amikor a szobatársa a koleszben odahozta éjszakára pasiját dugni, inkább nálam aludt. De éreztem, hogy valami nem stimmel, láttam én rajta, hogy neki ez már mintha több lenne. És később, mikor már nem találkoztunk és én regisztráltam egy társkeresőn, szenvedélyesen és csalódottan kérdőre vont, mert ő szerelmesnek érezte magát (szerintem csak amolyan apafigura lehettem neki), én viszont nem akartam vele még "járni" se. Egyszerűen nem éreztem iránta ilyen érzelmet, de ezt ő nem tudta megérteni. Nem tudta elfogadni, hogy megismerkedtem egy velem egyidős nővel, akinek volt két gyereke és vele kezdődött kapcsolatom, megutált, mert szerinte ha valaki fiatal és kedves és jó az ágyban (és biszex érdeklődésű lévén még a hármast is bevállalta volna), az nem létezhet, hogy mégis egy nála jóval idősebb, gyerekes elvált nőt választok. És próbáltam megértetni vele, hogy ez nem a racionalitás és logika síkján működik, az érzelem az vagy van, vagy nincs, de nem fog észérvektől létrejönni. Fájt nekem, hogy fájdalmat okoztam neki, hogy csalódott bennem, fájt, hogy nem tudtam viszonozni az érzéseit, de sajnálatból nem szabad. Volt egy időszak, mikor kifejezetten szélsőségesen gyűlölni kezdett és átkozott az írásaiban, már-már úgy éreztem, hogy bordeline-személyiség és ezt meg is jegyeztem, amivel persze újabb dühöt váltottam ki, és azt mondta, bárcsak meg se ismert volna. Ez azért szar érzés nekem is.
Aztán egy év múlva a Facebookon bejelölt és tök normálisan elbeszélgettünk, van neki egy korban hozzáillő fiúja és úgy láttam, boldog. Örültem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
reakciók