"Kedves Kandúrkám!"
2010.07.04. 11:21
Az első nap nagyon rosszul telt el.
Nagyon fáradtan értem haza. Keddre őrjítő sokat kell tanulnom. Ma (hétfőn) az utolsó két órában aerobikoztunk, annyira kifulladtam, hogy alig álltam a lábamon. Hát nem hiába 4 éve már nem csináltam.
De most úgy döntöttem, hogy elkezdem megint. Rám se fogsz ismerni pár hét múlva.
A koncertre még mindig nem tudom elengednek-e.
De ha nem engednek el akkor elszököm.
Ne haragudj a csúnya írásomért, de ezt a pár sort a vonaton írom.
Imádlak
A te egyetlen Cicusod
Várlak pénteken.
Ez egy levél. Bizony, papíron, tintával megírva, postai borítékban kézbesítve, 1988.nov.22-én, pár nappal 22. születésnapom után, a Kandó koleszbe.
A feladó A., egy édes, göndörszőke, 15 éves lány, elsős középiskolás.
Mit nem talál az ember egy lakásfelújítás után a szülői házban...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kiraaaaa 2010.07.04. 12:45:24
Az ilyen felújítások alkalmával rendszerint leragadok valami sarokban (nem a kosz miatt:) )és elkezdet bogarászni a régi kacatok között, és füstbe is megy a tervem a gyorsaságot tekintve. De legalább alapos vagyok:)
reakciók