Visszavittem a birodalmi csillagrombolót (bár egyesek inkább hullaszállítónak nevezték) a szervizbe. Öregszem, látszik, mert nagyra tudtam értékelni a lágyan hullámzó sima futását, az automataváltó nyújtotta kényelmet, az ülésszellőztetést, ehhez képest a svéd vadász elég kemény gép. Igaz, egyszer megszívtam majdnem, mert egy hosszabb lámpavárásnál kivettem direktből, és utána véletlenül rükvercbe raktam, de csak picit mászott hátra és a barátom, aki jött utánam, nem volt túl közel, nagy gáz lett volna összetörni kölcsönkocsival épp az övét. Bár ilyen mértékű ütközést elvileg deformálódás nélkül kell viselniük.
A buszon blogos hozzászólásokat írtam, meg azon tűnődtem, hogy egyeseket nem zavar a saját penetráns szaguk? Mert nem csak "normál" izzadságszagból kap rendesen a buszon-villamoson az utazó, hanem ápolatlan, áporodott bűzből is. Ráadásul mivel elég alacsony vagyok a felül kapaszkodó magasabb emberek hónaljából éppen fejmagasságban szívhatom a kipárolgást. Lehet, hogy túl kényes vagyok?
A Margit-hídnál szálltam le, a felújítás miatt keskeny, elkerített útvonalon lehet bejutni a villamosmegállóig a hídra. A kerítésnek dőlve egy szakadt hajléktalan pisál az útnak fordulva, nem zavarja, hogy a saját lábát is lehugyozza. És majd így ül fel a villamosra...
De legalább az légkondis.
A Moszkva téren épp elérem a 156-ost, nekidőlök az első kerékdob feletti résznek, így kényelmes, nem kell kapaszkodnom, mert kitámasztok, ráadásul a 8 kilónyi hátizsákom terhét is részben átveszi. Azt mondjuk nem értem, hogy miért van ezeken még mindig ott a használhatatlanná tett jegyautomata jókora, narancsszínű fémdoboza. Talán meg kéne kérdezni valamelyik BKV-s tanácsadót, pár milláért biztos megindokolja.
Rézsut az ablaknál érdekes hölgy, kora huszas lehet, decens, világos csíkos kiskosztüm, mély, kerek nyakkivágású póló, ásványokból készült hosszú lánc, belógatva formás melleinek völgyébe. Haja fiúsan rövid, festett sötétszőke, vékony, szögletes szemüveget visel, nem telt, de nagyon szép formájú, érzéki szája és szép fekete szeme van. Tetszik, olyan doktornénis vagy még inkább felsőmenedzseres. Rámpillant. Később megint. Vajon tetszem neki, vagy csak azt gondolja, mit mereszti a szemét ez kis kéjenc?
Szívesen nekiszorítanám egy falnak és lefognám a száját a számmal, miközben egy mozdulattal kiemelném a mellét a ruhából és simogatnám, mellbimbóit sodorgatnám ujjaim közt, finoman harapdálnám a nyakát ott az artéria fölött. A szoknyáját felemelném elöl és bár kényelmetlenül kifacsart tartás lenne, benyúlnék a bugyijába megkeresni a puha kis pöcköt síkos redői közt, finoman dörzsölgetném, közben szám a melleit bóklászná végig, míg fojtott nyögésekkel, fennakadt szemekkel elélvezne. Aztán szelíden lefelé nyomnám a vállát, ő értené mi a dolga, kikapná a nadrágomat feltornyosító farkam és fel-felpillantva lesve a reakciómat hozzáértő módon szopni kezdene, közben ápolt, gyöngyházszínű körmű ujjai kifogástalan ütemben húzogatná hozzá a farkamat, hangosodó lihegésem és a kitörni készül lüktetést érezve kiengedné szájából, visszarettenve a következményektől, de nyelve tovább keringene rajta, így a spricc arcára és divatos szemüvegére fröccsenhet, vicces látványt nyújtva. Fúúú, ez már megint egy pornós közhely.
Míg ezt végigfuttattam magamban, elértük a Kútvölgyit és ő leszállt. Lehet, hogy mégis doktornő?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reakciók